Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Illyés Gyula: Lent és fönt

A fal mellett is pergett le a törmelék.

Tudtam, mi az, ha robban a bányalég, a széndioxid.

Ez azonban nem szénbánya volt, hanem vasbánya.

A robbanás, a tőlünk alig ötven méterre az a dördülés szándékos robbantás volt; az ércfejtés szükséges bevezetője.

Ehhez készülődött a mi együttesünk is, mihelyt kigyúltak a lámpák.

Öten voltunk. Köztünk csak egy igazi bányász: mesterségbeli mineur. Mesterségbeli tudásra neki sem volt szüksége sokra. Legfeljebb óvatosságra. Apróka, patkányfürgeségű és nyakcsavarású öreg volt; olyan szürkésfekete, mintha születése óta itt élt volna a bányában. Jövet mi is itt találtuk.

Már Élesztgette a kövek hasadékába az öles acélrugóját. Villanyra járt.

Mi közben hánytuk a tegnapról maradt ércet a csillébe. A síneken álló, kerekes csille is magas volt; a lapát meg, mint egy jó étvágyú szakácsné feneke. A munka közönséges napszámos dolognak látszott. Félóra múlva derült ki, hogy tartósan művelve kellett volna nevelni ehhez is annyi különleges izmot s elsajátítani annyi fogást, mint tán az alpinisztikához sem.

Az aknász, Gioppo olasz volt. Negyedik napszámos társunk szintén olasz. Megtanulhattam volna olaszul, ha nem szardíniaiak. Gioppo a földijét szólítgatta segítségül. Harsogva adta ki a szapora olasz utasításait, és az épp úgy felelt neki.

Egy hangjukat sem értettem.

Aztán ismét dörrenés, vaksötét.

Ez már távolabbi robbantás volt.

Mihelyt a csille megtelt, Iván üreset hozott. Újabb üreset, mikor az előbbit is telehánytuk. Hányta jóformán ő, mert mi egyre kevesebb anyagot csúsztattunk az önmagában is nehéz - egyre nehezebb - lapátra.

Imre hajzata nem egyezett ezzel a munkával, de ő tartotta magát; mint annyiszor, a dühe éltette. Meg-megrázta, most igazán oroszlánian a sötét sörényét. Röpült a szemcsés por, a kőzetdarabka és velük a verejték.

Az igazibb próba az volt, hogy a félhomályban nem látott. Föl kellett kantároz- nia a szemüvegét. Feketével folyták be az izzadság cseppek. Szikrázó szemmel törölte magát.

Iván rábízta a következő csille kikormányzását.

A következő csilléhez engem intett oda. Csak az első főbb útvonalig tolhattam. Kisebb vonatnyi hosszú csillesor állt ott liliputi mozdony mögött.

Külön személyzete volt ennek. Villámgyorsan kapták el tőlem a csillét, s akasztották a vonatocska végére. Itt minden darabra fizettek, sőt percre.

Imre elég soká elmaradt a maga csilléjével. Én még tovább. Iván nem szólt most sem. Verte csákánnyal, vasékkel, nagykalapáccsal apróbbra a mozdíthatatlan darabokat.

Közben Gioppo elkészült a fúrással. Földije, Lorenzo elszaladt robbantó mesterért. Kikotorták, kifúvatták a több méteres lukat, piros hosszúkás hüvelyben nyomták be az ekrazitot. Jobbról-balról őrszem állt a hozzám vezető tárnában.

Végre fújhattunk egyet.

12