Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Illyés Gyula: Lent és fönt

melyről Jókai oly háthidegítő leírást remekel a Fekete gyémántokban. Nem azonosítottam minden szót: szerencsére voltak rajzos ábrák, olyanféle oktató képek, akár az iskolás könyvekben. Nem állhattam meg, hogy az egyikhez oda ne intsem Imrét; írta volt máris végehosszatlan episztoláját a Vörösmarty utcába.

A bányász felvonót ábrázolta a kép. A ketrecszerű alkotmányban nyolc bányász áll. Az első sorban egy 15-16 éves körüli fiú és egy olyan fiúcska, aki a többinek jóformán csak a derekáig ér. Kezében ennek is Davy-lámpa. Tehát bányászkodni ereszkedik le ő is.

Dickens jótékony hatására az európai köztudat a gyermekmunkát a szégyellni- valóknak abba a kategóriájába tette, ahová a rabszolgakereskedelmet. Serdületlen kiskorúakat a bányába küldeni - a kegyes női egyletek és a színes hírlapi riportok nyomán már törvény is tiltotta, nyilván megnyugtatóan. Legalábbis elterelve a figyelmet, hogy ilyesmi még századunkban is megeshet.

Ez a durva ellenbizonyíték a legtudományosabb s egyben legnépszerűbb - világtekintélyű - francia enciklopédia finom papírosán úgy hatott, mint főúri ebédlő csöndjében egy személyzeti gyomorkorgás.

A postahivatalnok kíváncsi volt, mit találtunk olyan nevetni valót egy száraz szótárban. Feléfordítottam a könyvet. Megmutattam a képet. Ha lehetséges, szívesen odamutatnám az olvasó elé is. Megtalálható a 105. lapon.

A postahivatalnok fejébe nyomban beleszikrázott, mi izzik abban a rajzban. „Gyilkosok!" - mondta. S bólintgatott utána. Hogy ez az igazság. így van ez ma is, itt is.

Fölbátorodtam, búcsúzóul kezet nyújtottam neki.

Szálláshelyünkön, a barátságos konyhában egy állban-nyakban jól megesztergált fiatal - de nálunk négy-öt évvel mégis idősebb - embert találtunk. Némán, vadócan jártatta tekintetét a padozat s a mennyezet közt. Forgács-göndörödésű és színű fürtjeiről akkor vette le a németes (vagy szemellenzős) sapkáját, amikor Marthe asszony figyelmeztette, azt is ujjal. Nyelvtudás dolgában nem lehetett ő sem jól eleresztve.

De rakta is vissza a sapkáját. Ment ki. Miután kettőnket is végigmért, lesajná- lóbban, mint a falakat.

Megjött a házigazda.

Bányászként - bányász előmunkásként - lépett be, de elég volt ködmenét levetnie, fölakasztania, s máris úgy fordult körbe, kezelt le nekünk, mint szállodás: üzemvezető patron.

Tudott már rólunk. Nyilván az ő kedvéért küldött épp ide bennünket a felvevő iroda embere.

Erőt kellett vennünk magunkon, hogy betartsuk az utasítást: ne áruljuk el, hogy tudunk franciául.

Imre - ha nem szólalt is meg - élénken bólogatott. Én megadóan tettettem a butát.

Nem került nagy fáradságunkba. A spanyol, az olasz s a legtöbb szláv nyelv nem ismeri az ö és ü hangot; helyettük o-t és u-t ejt. Házigazdánk kialakított magának egy képzeletbeli szóejtést az idegenek számára. Elhagyta az ö-t és ü-t; el9