Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Péter László: Ötvenöt magyar népmese (Beszélgetés Katona Imrével)

nem csak egyetért, de föl is hozza példának Bálint Sándor zsombói mesefáját, Tombácz Jánost: „nem is lehetett eldönteni, hogy egyéni szerző-e, vagy »csak« népi előadó". „Újat talán nem talált ki, de az olvasmányait beolvasztotta. Mindig aszerint alakította a meséit, hogy milyen volt a hallgatósága. Én is hallhattam, például ha sok időt adtunk neki, akkor órák hosszat mesélt; ha keveset, akkor rövidebbet mondott."

Imrének a kopácsi (akkor, 1942-43-ban Baranya megyei, most horvátországi) Horváth Antal volt legjobb mesemondója. „Ha én a tündérmesékről valahol valamit előadok, akkor a Horváth Antaltól gyűjtött meséket idézem."

A legszebb magyar népmesének az Égig érő fa meséjét tartotta. A Csodaszarvas mondája szerinte a legtökéletesebb magyar eredetmonda. „Ennél tökéletesebb eredetmondát kitalálni sem lehetne." Petőfi János vitéze népmeséi ihletésű: „Ez olyan szép tipikus, úgynevezett obsitos mese, amilyen csak létezhet a magyar katonamesék között." Egy népmese versenyezhet vele: A csillagszemű juhász. Imre, ez ebben a „műfajban" természetes, nem említi forrásait. Petőfi dalainak folklorizációját, az Alku és a Hegyen ülök című verseinek összefüggését népivé lett változataikkal Terbe Lajos (Petőfi és a nép, 1930) mutatta ki. Arra a fölismerésre, hogy a honfoglalás kori sírokban a való világ tükörképe látható, tehát fölcserélték a tárgyak használati helyét, László Gyula jutott (A honfoglaló magyar nép élete, 1944). A manahitről a hazai etnológiában a szegedi professzor, Marót Károly értekezett.

Úgyszólván szemtanúja voltam, amikor Imre elkezdte a politikai vicceket rendre lejegyezni. Nagyon helyesen a városi folklór alkotásának tartotta őket, s úgy is kezelte. Három könyvet adott ki belőlük, és cédulákon 5500 politikai viccet őrzött 1945-től. „Ez is nemzetközi műfaj, de a magyarokat az első helyek egyike illeti" - szögezte le, s neki elhihetjük, hiszen nála jobban ezt a sajátságos műfajt senki sem ismerte.

Magyar történelembölcselete is elgondolkodtató:

„A történelemben ennél szebb forgatókönyvet nem lehet találni. Maga a Kárpát-medence pedig tökéletes földrajzi egység, az is fog maradni mindvégig, akarják a szomszéd népek, nem akarják, az fog maradni mindvégig. Sokkal egyszerűbb regionálisan együttműködni, mint folyton torzsalkodni."

Bölcs szavak. S Imre a halálos ágyán is derűlátó volt a magyarság jövőjét illetően: „Nem indokolt semmiféle pesszimizmus."

Katona Imre hatalmas mennyiségű, sokfelé ágazó és minden ágában magas színvonalú tudós teljesítménye még sok munkát ad a következő nemzedékeknek. Köszönet Pintér Lajosnak, hogy e könyvecskében nem csak szép emléket állított öreg barátjának, hanem tanításainak javát is közkinccsé tette. (Néprajzi Tanszék, Szeged)

111