Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Kun István: A Kálvária stációi (Szabolcs-Szatmár-Bereg keresztje)
- Engedje meg, hogy kételkedjem. Nem hiszek benne, hogy jelentős marketing nélkül tömegesen eladható lenne a beregi idegenforgalmi kínálat, és a hatásos marketing óriási összegekbe kerül - talán meg sem térülne. Másrészt hiányoznak a programok. Egyedül a horgászok Eldorádójának látszik ez a térség, mert - már engedelmet - a templomok egi/-két órás meglátogatása után ásítozni fognak a vendégek.- Valóban sokan nem hisznek ebben a programban. A marketingről azoknak kell gondoskodniuk, akiknél megvan erre a forrás. A városnak önálló turisztikai referense van. A város és az ő munkája két év után kézzelfogható eredményeket mutat. Az érintett területeken - amelyek évekig eladhatatlanok voltak - most telt házak vannak. Az önkormányzatoknak is a saját pénzükkel kell segíteniük a marketinget.- Amely akár milliárdos összegű is lehet...- Az interneten saját honlapunk van, és kiállításokra visszük az ajánlatainkat. A gyógyturisztikában komoly lehetőséget látok. A gergelyiugornyai termálvizet a VITUKI ásványvíznek minősítette, gyógyvíz-minősítése még nincs, de azt nem is tartom jelentősnek. A termálvizes gyógyfürdői idegenforgalom jelentős felfutására számítok akkor is, ha a hazai konkurencia egyre erősebb lesz. A beregi térségben szép házak épültek, s ezek egy része idős emberek tulajdonában van. Ok eddig is a nyári konyhában éltek. A szép ház meg ott állt üresen... Ha az idős emberek gyerekei szálláshelynek kiadják, kiegészítő jövedelemre tehetnek szert.- A térségben minden program a kiegészítő jövedelemszerzést célozza meg... Es főállás miből lesz? Fő jövedelem?- Ez igaz, de legalább próbálják meg. Ha egyébként nincs munka... Miért kellene ellenezni a kiegészítő keresetet? A világon egy sereg országban az idegenforgalmi ágazat hozza a legnagyobb jövedelmet. De az nem minden térségnek adatik meg, csak azoknak a településeknek, ahol megvannak az adottságok. A beregi térségben vannak ilyenek - közösen Szatmárral. A város - Vásárosnamény - saját költségén két éve folyamatosan próbálja menedzselni a térséget. , A beregi stratégiai tervezetnél lényegesen részletesebb a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Kitörési lehetőségek Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében című tanulmánya. A mű az egész megyével foglalkozik, és csak olykor tér ki a még itt is elmaradottabbnak tekintett szatmári-beregi részek sajátos gondjaira. Több egészen kiváló munka található az összeállításban, s mellettük jó ötletek és egészen dilettáns gondolatok is. Kitűnő például az a történeti áttekintés, amelyben a megye lemaradottságának okait vizsgálják. Nehezen cáfolható érvük egyike - korántsem a legfajsú- lyosabb, persze, említeni is csupán azért említem, mert eddig soha föl nem vetődött, vagy legalábbis én nem találkoztam vele -, hogy itt a lakosság jelentős része zsidó volt, nemritkán meghaladva a népesség tíz százalékát, s nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. A zsidóság fő erejét munkaszolgálatra vitték, a többieket pedig deportálták, a túlnyomó többséget pedig megölték. És most a polgárosodás útjára lépett zsidó réteg itt nagyon hiányzik! Érdekes vizsgálódásuk az is, hogy az Európai Unióban milyen módszerekkel kísérelték meg az egyes régiók felzárkóztatását. Itt már változatosabb a kép, s erre egyetlen példát hoznék fel: a megye hasonlatosabb a spanyol Andalúzia tartományhoz, mint a tanulmányban részletezett Extremadurához, amelynek talpra állításához a fejlesztési program a munkahely-teremtésekben a következő prioritásokat célozta: a földrajzi elszigeteltség csökkentése (44 százalék), a gazdasági-üzleti infrastruktúra fejlesztése (26 százalék), az ipar, a szolgáltatás és a kézműves ipar fejlesztése (18 százalék), az emberi erőforrás fejlesztése (7 százalék), a turizmus fejlesztése (4 százalék), vidékfejlesztés (0,7 százalék). Tehát ott a mezőgazdaság szinte érdektelennek minősült. A pár évtizede még koldusszegény Andalúziában viszont - főként Almeria környékén - valósággal szárnyal. 91
