Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Báthori Csaba: Kosztolányi-kámea; Szamárbőr; Holt ciprusra jutó rózsa; Téli elégia (versek)
Báthori Csaba Kosztolányi-kámea Álmodni lomha ólom. Meghalni lassú álom. Mire kibogozódom, lebonyolódik halálom. Halandók elenyésznek. Ledűlnek, kik haladnak. Fellázadnak a részek, fokonként elmulatnak. Mind terhesebb a semmi. Készülj az űrre, napra. De tudjál lenni, lenni, ha veszted úgy akarja. Szamárbőr Minthogy nincsen más bennem, csak magam: Kicsomagolok folyamatosan. Láthatsz: itt makulátlan, ott behorpadt: Világgá kürtölöm a funkciókat. Még örülök, hogy funkció vagyok S nem fojtott meg istrángos szeretet. Szóval, vagyok, aki vagyok: adózom Rendben, évente körvonalazódom. Elértem, hosszan, ilyenségemet. Hogy meglegyek, nyestem tendenciáim Vadhajtásain, nyestek mások is... Nem lenni, arra vágytam eleinte, Aztán: más lenni, máshol lenni, Másban lehetni, mint az örökölt Koreográfiában, második Születéssel újabb viszonylatok Közé torlódni. Eh! Most mindezekből Csak az lóg, lötyög rajtam, a szamárbőr. 42
