Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - László Ferenc: „Habent sua fata epistolae“ (Bartók-levelek a történelem sodrában)
nos karvezetéstől is eltiltották, egyszer s mindenkorra. Az impériumváltozásig csak mint az örökébe lépő Gheorghe Mezea mészárosmester és műkedvelő zenész tanácsadója, közvetve vezethette együttesét.) Ennek a nagymérvű zenei és politikai megnyilvánulásnak Kiriac, a leghíresebb bukaresti román kórus, a Carmen alapító karnagya volt a spiritus rectora, ő vezényelte az ünnepséget lezáró összkórust is. Innen datálható teljes bizonyossággal Bujipa és Kiriac baráti kapcsolata. Busina kitűnő érzékkel terjesztette ki ezt a kapcsolatot Bartókra is, aki belényesi barátjának ösztönzésére 1910-ben levélben kereste meg Kiriacot, majd meg is látogatta Bukarestben. Kiriac, aki elévülhetetlen érdemekkel írta be a nevét a Bartók-életrajzba (ő fordította le románra és adta közre a bihari folklór-kötetet, Bartók első könyvét), 1912 nyarán viszonozta a látogatást, s mi sem volt természetesebb, mint hogy közös levelezőlapon köszöntsék Buppát, aki összehozta őket. Ami magát a lapot illeti, magam sem hiszem, hogy Nicola becstelen úton jutott volna hozzá. Tájékoztatom a kutatót, hogy azon kívül, ami a fényképen megjelenik, nagyon halványan egy piros ceruzával rajzolt római XX-as is kivehető rajta, s ugyanazzal az írószerszámmal az „1912. Jun. 19" dátum megismétlése is. Nem állítom, csak föltételezem, hogy a felirat Busipa kezétől származik. Mint a kérdés legtájékozottabb szakértője, a szerző tudhatja, hogy mit jelent ez a számozás, és megállapíthatja, hogy ki vezette rá a lapra. Ha meglátogat, megnézheti, a lap ugyanis az én tulajdonom. Nicola halála után kaptam özvegyétől. Férjét búcsúztató nekrológom érdeméért lepett meg vele, amelyet - magyarul jól tudván - szépnek és igaznak talált. „Viorel Cosma már »megkésve« érdeklődött" - vezeti be a szerző nevezett első, 1953. október 15-én kelt levelét. Állami rendelése van egy „Bartók Béla és Románia" című dolgozatra - írja Kolárnak Cosma. Magyarországon is nagy érdeklődéssel várják. Ha a címzett átadja a birtokában levő Bartók-dokumentumokat, ő hajlandó bizonyos teret szentelni Kolár személyiségének. A dolog sürgős, a kötetet 1953. december 1-jén kell leadnia (67.1.). Nem tudunk róla, hogy Kolár bármit is küldött volna neki, de ez a körülmény nem kellett volna, hogy visszariassza a szerzőt a Busipa-levelek történetének további kutatásától. Cosma ugyanis látványosan behozta a „megkésést". Kolár támogatása nélkül is tarolt: „Bartók Béla és Románia" című dolgozatot ugyan nem írt, de 1955-ben az ő gyűjtésében jelent meg Budapesten a már említett Demény-kötet Román dokumentumok című első része, benne, ha nem is 76, de 61 BuMpához intézett levéllel. Ezzel a tettével örökre beírta a nevét a Bartók-levélkutatás történetébe. (1981-ben a magyar művelődési kormányzat ezért az érdeméért tüntette ki a Bartók Béla Centenárium Emlékplakettjével.) Bevezetésében azt írja Cosma, hogy a Busipa-hagyatékhoz Sabin V Drägoi juttatta hozzá, a bukaresü Folklór Intézet igazgatója. Ez hihető. De azt is érdekes volna megtudnunk, hogy ki biztatta akkoriban Bartók-kutatásra a szárnyait próbálgató muzikológust, kinek az ajánlására rendelt az állam nála és nem másnál 1953. december 1-ji határidőre Bartók-kötetet, amely iránt Magyarországon is érdeklődtek, és ki hozta össze Demény Jánossal, a Bartók-életrajzkutatás úttörő mesterével. Mi magyarázza, hogy a Bartók-irodalom kézikönyve (Elliott Antokoletz: Béla Bartók. A Guide to Research, Second Edition, New York-Lon- don, 1997) szerint Cosma bevezetését a Román dokumentumokhoz Bónis Ferenc írta? Szerettem volna, ha Fancsali ezeket a mozzanatokat is feltárja. Hozzátartoznának tárgyához. A rejtélyes listák című V. fejezet első, osztozkodási protokollnak tűnő jegyzékét már szóba hoztam. 76 levelet sorol fel. „I.a. lista" címmel a szerző heyesbítéseket fűz hozzá (89-90). A II. lista annak a 33 lapra rúgó teljes gépmásolatnak a tartalomjegyzéke, amelyet Kolár készíthetett el; ez már csak 65 címet tartalmaz (91-92. L). A szerző ehhez is kritikai észrevételeket fűz, főleg a budapesti Bartók Archívumban föllelhető fénymásolatok alapján. A harmadik jegyzék Köteles Pál újságíró munkája, 1970. június dátummal. Szintúgy 65 darabot jegyez, az azonosító adatok után rövid tartalmi összefoglalással. Forrása alighanem Kolár gépirata volt (96-103.1.). A IV. lista/1. az eddigi jegyzékek összevetése Demény 1976-os kötetének sorszámaival (104-106.1.), a IV lista/2 a megelőző kiegészítése. A következőkben a szerző azokat a leveleket is jegyzékbe foglalja, amelyeket nem ismerünk, de amelyek egykori megvoltáról válaszlevelek 111
