Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Lakatos István: Szilveszter Németh Lászlóéknál – 1972 (In memoriam Sinkovits Imre)
tudott angolul beszélni, de Ferenczy mint jó angol, elmondta, hogy ez a legnagyobb magyar költők egyike és kitűnő ember. Eliot maga mellé ültette. Szóval már maga ez a gesztus, s nagyon szerette Sanyikát. A Sanyit felhívta Béni, hogy nézze meg a Petőfit. Sanyi felmegy és azt mondja: „Ez épp olyan rossz szobor, mint amilyen rossz költő Petőfi... át kell írni az egészet." Sinkovics Imre: Az egésszel kapcsolatban. Major az egyik kollégámnak, Suka Sándornak mondja egyik darabjában: „Suka remek! Remek amit csinál. Remek, csak ha szabad, valami pici megjegyzésem lenne." „Tessék igazgató Úr, kérem" - mert még igazgató volt. „Ahol maga föláll, ott én leülnék. Ahol maga leül, ott én fölállnék. S ahol maga bejön, ott én inkább kimennék" Gombos Kati: Nem így az igazi, „ahol maga beszél, ott én hallgatnék". Sinkovits Imre: Ez már egy továbbfejlesztés. Eredetileg így volt. Fizikai mozgásokról van szó, Katikám. [Sinkovits Imre Dózsa szerepéről beszélve.] Illyés Gyula: Első tervemben azt szerettem volna, ha te és öcséd játszótok a szerepeket. Ez lett volna nekem az elképzelésem. Nem kell mondanom, hogy milyen óriásira tartom Bessenyeit, de ő annyira már benne van a Dózsa szerepekben, hogy akaratlanul a régi Dózsákat hozta volna. Tudod tehát az első elképzelésem az lett volna, hogy te és az öcséd együtt játszótok... az valami izgalmas és jó lett volna. Sinkovits Imre: Most mégis ők úgy határoztak... hogy most én és a szomszédom... mert Feri mellettem vett birtokot. Illyés Gyula: Hol? Sinkovits Imre: A Látóhegyen, tőszomszédok vagyunk, közös szolgalmi úttal. Németh Agnes: Ahogy én értesültem, abból a közös szolgalmi útból csak magának van haszna, mert Feri nem tud beállni. Sinkovits Imre: Hát ez egy aljas hazugság. Ezt Kállai Feri mesélte, ez arra megy ki, hogy összeveszejtsen. De én a Mérleg-jegyében születtem, engem nehéz összeveszejteni. Németh Ella: Hadd fejezze be Gyula! Illyés Gyula: Roppant nehéz szerepe lesz Bessenyeinek, levetni azt a hagyományos Dó- zsa-képet, amit kialakított magában és egy újszerű Dózsát alakítani. Sinkovits Imre: Feriben van egy igény önmagával szemben, és egy nagy vágy - nem tudom, szabad-e ilyet kimondani -, hogy Feri tulajdonképpen a régi önmagát megtalálja, csak a ma hangvételével. Mert szegény Gellért Bandi halála óta sokan nyűglődünk. Gellért Endre és Apáthi Imre halálával megszűntek azok a színházi rendezők, akik egyúttal színész-pedagógusok is voltak, színész-vezetők, akik intellektuális alkatú szerkesztő-rendezők voltak, akik a színész anyagot nem pusztán rendelkezésükre bocsátott cikkeknek tekintették, hanem élő anyagnak, és akikkel együtt lehetett dolgozni. Azóta egy diktatórikus rendezői stupiditás uralkodik a magyar színházi közéletben, amely bármilyen fajta új kinevezés esetén nem változhat, legfeljebb nemesebb szándékok vannak... [Eddig sikerült lejegyezni a társalgást!] * A Sinkovits Imrére való emlékezés ad aktualitást a következő soroknak. A Németh-csa- lád hagyományos szilvesztereinek emléke ihlette meg 1982-ben Keresztury Dezsőt, amikor „Régi szilveszterek" című versét Németh Ellának - a szilveszterek fáradhatatlan szervezőjének - megírta. A verset Sinkovits Imre december 24;én a magyar televízióban felolvasta. A következőkben közlöm a vers első és harmadik versszakát. Az elsőben Németh Ellához szól a verselő, a harmadikban pedig a nyolcvanéves Illyés Gyulának és feleségének, Flórának, majd Bubának és férjének Borsos Miklósnak, végül a Mózes-szavú Sinkovits Imrének és feleségének Gombos Katalinnak állít szavakból emléket. 101
