Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Arra a veszélyre, hogy a képernyő egy szuggesztív képzelt világba vezet bennünket, már a harmincas években felhívta a figyelmet a híres kultúrteoretikus, Rudolf Arnheim. A dolog lényege az - írja A film mint művészet című könyvében -, hogy az emberek összetévesztik az érzéki tapasztalatok világát a gondolatok világával, és úgy gondolják, hogy „látni" ugyanaz, mint „érteni". Arnheim ezenkívül arra is fölhívta a figyelmet, hogy az előttünk szüntelenül és gyorsan elvonuló képek sokasága szűkíti a beszélt és írott szó, s ezzel együtt a gondolkodás terét. „A televízió - írta - nagy próbatétel elé fogja állítani bölcsességünket. Lehet, hogy gazdagítani fog minket, de az is lehet, hogy elkábítja értelmünket".

Azt a meggyőződésünket, hogy „látni" annyit jelent mint „tudni" és „érteni", a televízió különféle manipulációkra használja fel. A diktatúrákban cenzúra működik, a demokráciákban pedig manipuláció. Ennyi elég ahhoz, hogy uralkodni lehessen a szegény és védtelen átlagember felett. Például: amikor a média magáról beszél, a tartalom kérdését a formáéval helyettesíti, a filozófia helyére a technikát állítja. Csak arról beszél, hogyan kell valamit megszerkeszteni, tárolni, közvetíteni. De arról, hogy mit kellene megszerkeszteni, összeszedni és közvetíteni, nem esik szó. Az ilyen vitáknak az a bajuk, hogy nem a kommunikáció tartalmáról, szelleméről és értelméről szólnak, hanem csupán a kommunikációs technika legújabb, szédítő vívmányairól.

Paradoxonok világában élünk. Egyfelől azt mondjuk, hogy a kommunikáció fejlődése bolygónkat egyetlen szerves egésszé kovácsolja, hogy globális falut alkotunk stb., másfelől viszont azt tapasztaljuk, hogy a nemzetközi események a médiában egyre kevesebb helyet foglalnak el teret engedve a lokális ügyeknek, helyi szenzációknak, tudományos felfedezéseknek, tanácsadásoknak stb. A „Le Monde Diplomatique" (98.8.) szerint az Egyesült Államok három nagy tévéhálózata által sugárzott híradók nézőszáma 60-ról 38%-ra esett vissza. Ezekben a híradókban mintegy 72%-ot tesznek ki a kábítószerekről, rablásokról, erőszakos támadásokról és hasonlókról szóló információk. A külföldi hírek legfeljebb 5%-ot tesznek ki.

Semmi sem rossz azonban egyszer s mindenkorra. A médiaforradalom még csak alakulóban van. A világ kultúrtörténetének ez az új, még „pelyhes" jelensége túl fiatal ahhoz, hogy máris kitermelje a hatékony antitesteket az olyan betegségekkel szemben, amilyen a manipuláció, az arrogancia vagy a giccs. A médiára vonatkozó irodalom gazdag és kritikus szemléletű, ez a kritikus szellem pedig minden bizonnyal egyengetni fogja azokat az ösvényeket, amelyeken a modernség múzsája járkál.

Ezenkívül, valljuk be őszintén, milyen sok ember örül, amikor a tévé elé ül, hogy a képernyőn pontosan azt látja, amit látni akar. A nagy spanyol filozófus, Ortega y Gasset A tömegek lázadása c. könyvében már 1930-ban úgy jellemezte a tömegtársadalmat, mint önmagukkal, főleg pedig ízlésükkel és választásaikkal elégedett emberek tömegét.

Befejezésül pedig - a média világa összetett, nagyon sokszínű világ, amely különféle szinteken és emeleteken működik. A legócskább újságok, rádió- és tévé33