Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Búcsú Lisztes Lászlótól
Búcsú Lisztes Lászlótól (1929-2001) Az Ady-versböl ismert Halál-lovai olykor holdvilágos éjjeleken váratlanul megjelennek valaki előtt — „szabad", üres nyereggel. S a keresett személy elsápad, tudja, hogy mennie kell. A Halál lovai elviszik. Váratlanul távozott el örökre közülünk Lisztes László, a Halál lovai megálltak előtte is, és sajnos már messze jár. Bár lehet az is, hogy az Örökkévalóság Birodalmában szükség van rá: rendet kell teremteni az ottani Nagy Könyvtárban. Eddig senki sem rendezte szabályosan a könyveket. Majd ö áttekinti a fenti könyvhalmazt. Rendezi. Mert Lisztes László a könyvek szerelmese volt. Berettyóújfalun született, az ELTE-n szerzett könyvtárosi diplomát, a szegedi JATE könyvtárában dolgozott mint igazgató- helyettes. Aztán 1972-tól 1985-ig a kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatója volt, 1985-től 1990-ig a könyvtár főmunkatársa. Ezek a szürke életrajzi adatok különösen fénylenek, emberibbé válnak, ha mögötte látjuk kedves alakját, szerénységét, hihetetlen precizitását, tudományos pontosságát. Mert életének középpontjában bibliográfiai munkássága állt. A Kiskunság és a Forrás folyóirat repertóriumát készítette el, százezernyi adatot rendezve. Sohasem felejtem el, amikor a bibliográfia csoportosítását magyarázta: a művek, a témák, a szerzők, a műfajok stb. rendjét elemezte. És a számok pontosságát. Itt és ott. Meg a hibás számokat a nyomdai levonatban. És hogy miként talál meg a kutató valamit a repertóriumban? A Forrás szerkesztőségében vele töltött baráti perceket sohasem tudom elfelejteni. Az alkotó ember derűje, pontossága, tudományos megalapozottsága, fegyelme sugárzott belőle. Kedves Laci! Az Égi Könyvtárt rendezgetve - néha gondolj ránk is, akik nem felejtünk Téged, baráti szeretettel ölel a Forrás szerkesztősége nevében Szekér Éjidre Emlékezés Kőhegyi Mihályra 2001. június 18-án meghalt Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum nyugalmazott igazgatója, régész, numizmatikus, számos tudományos közlemény szerzője. Hatvanhét esztendős volt, még betegen is tele energiával, sokan érezzük úgy, hogy korán, rettenetesen korán érte el a halál. Tudós ember volt, választott szakterületének, a régészetnek elismert mestere, a szarmatakutatás kiemelkedő alakja, nevéhez kapcsolódik a madarasi szarmata temető teljes feltárása - s most mégsem tudományos eredményei foglalkoztatnak, hanem alkatának senki másra nem emlékeztető vonásai. Számos emberrel tartott kapcsolatot, pár soros levelei legendásak, csupán azt kérdezte bennük, hogy levelezőtársa vállalkozik-e valamiféle munkára, vagy pedig egyszerűen közölte, hogy talált egy anyagot, s azt fel kellene dolgozni. A levelekben soha nem beszélt 123
