Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Ézsiás Anikó: Az orosz posztmodern dilemmái (Mihail Epstejn: A posztmodern és Oroszország)
Csodálkozom, hogy Epstejn mennyire nem tud Freudnak ellenállni. Az orosz nép beteg - mondja súlyos neurózisban szenved, orvosra van szüksége. A kórisme: társadalmi és vallási apagyilkosság, a Nagy Testvér uralma, incesztus - az anyaföld, az anyag meggyalázása. Epstejn rövid (és kissé tudománytalan) etimologizálás után kijelenti: a materializmus filozófiai anyázás, a Szovjetunió pedig a szellemi vérfertőzésre alapozott civilizáció első példája. Oroszországban Freud nagyon sokáig tiltott olvasmány volt. Újrafelfedezésének, azt hiszem, nem azzal kellene kezdődnie, hogy csodafegyverként bevetik a materializmus elleni végső harcban. A kötetben szereplő utolsó tanulmány, Az információrobbanás és n posztmodern trauma Nostrada- musnak is becsületére vált volna. Szónoki kérdések, sötétebbnél sötétebb látomások egész hadát vonultatja fel, jövendöléseiben az újabb katasztrófák évszázadáról, információs robbanásról, minden eddiginél szörnyűbb felkelésekről olvashatunk, melyek tétje az információ birtoklása. A történelem törvényszerűségéről alkotott képletében Epstejn minden bajok gyökerének azt az aránytalanságot tartja, amely az emberiség mint információ-előállító, és az egyes ember mint információ-felhasználó és fogyasztó között áll fenn. Mivel az egyén már nem képes befogadni az évszázadok során felhalmozódott töménytelen információt, nyomoréknak érzi magát - ez a trauma vezet el a posztmodern „érzékiséghez", a könnyed, gyors érintés kultúrájához. Keleten a szovjet ideológia, nyugaton a tömegkommunikációs eszközök bombázták a tudatot szakadatlanul ismétlődő sztereotípiákkal, amelyek aztán egy egész nemzedék számára okoztak életre szóló.traumát. Epstejn elmélete szerint ezeket a sztereotípiákat az agy egy idő után képtelen volt értelmezni és felhasználni, „elraktározódtak" a szemekben, a fülekben, és zavarják a valóság érzékelését. Érzékletes látomásban tárja elénk, amint a civilizáció túlnő az emberen, befogadha- tatlanná és irányíthatatlanná válik, minek következtében az egyes ember végképp lemarad és elszakad az emberiségtől. Epstejn gondolatmenete logikus, és sok dologban igazat adhatunk neki. Úgy vélem azonban, téved, amikor a tudást az információk összességével azonosítja. Nem hiszem, hogy az ember emberré válása attól függne, hogy be tudja-e fogadni a civilizáció termelte információáradatot, noha a kor kétségtelenül ezt sugallja. A Postscriptumban Epstejn a felvázolt problémának egy újabb aspektusára hívja fel a figyelmet, mégpedig az internet csatornáin burjánzó, javarészt semmi információt nem hordozó szövegekre. A jelenséget orális autoerotikának, illetve „szókurvaságnak" nevezi. Fentebb bemutatott tanulmányát közzétette a világhálón, és a beérkező reakciók semmitmondó volta döbbentette rá, hogy e sületlenségek tulajdonképpen függelékei a cikknek, és alátámasztják elméletét az információs robbanásról. A kötet legelején megnézem, mikor publikálta Epstejn a tanulmányt. 1999-ben, vagyis öt évvel Az avantgárd és a vallás után.. Igen, talán az internetes tapasztalatok teszik, hogy a szerző nem hozakodik elő újra a túlzásba vitt zajokból kiáradó némasággal. Hogy hisz-e még benne - erről őt kellene megkérdezni. A kötetben szereplő tanulmányok természetesen csak szemelvények Epstejn sokszínű esszéisz- tikájából és publicisztikájából. írásaiban áttekinti és egységbe foglalja a XX. század legjelentősebb elméleteit, összemosva a különböző tudományterületek közötti határokat, szabadon ötvözve az esztétikát, a filozófiát, a teológiát a pszichológiával és a társadalomtudományokkal, ezért a fogalmak, amelyeket használ, időnként eléggé homályosan körvonalazódnak. A szovjet korszak örökségétől Epstejn igyekszik minél jobban eltávolodni, s mint múzeumi darabot, jó messziről szemügyre venni. Láthattuk: az orosz konceptualizmus, mint Lót felesége, még mindig visszafelé tekintget, a posztmodern útjai nem vezetnek sehová, és a jóslatokkal sem megyünk sokra. ... Epstejn könyvét becsukom hát, leteszem a kikapcsolt monitor mellé ... és várok tovább. Ezsins Anikó Orosz irodalmi összeállításunk szerkesztésében közreműködött: Szőke Katalin 121
