Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – I. rész)

Gion Nándor

Aranyat talált

Tölgyesi Mihály honvéd közlegény, amint ezt évekkel később elmesélte nekem, 1945 fázós elején a szovjet felszabadító hadsereg nyomában vonult be Budapestre. Előtte nem sokkal ő is szovjet fogságba esett, neki is azt bizonygatták, hogy felszabadították, de amikor egyre keletibb irányba terelték a magyar hadifoglyokat, gyanút fogott, és egy szép napon még magyar területen megszökött kettesben vejem- mel, a Kis Kőművessel együtt. Két ellenkező irányba indultak, nehogy üldözőbe vegye őket az egyébként csekély létszámú őrség, az oroszok utánuk lőttek ugyan, de a két apró termetű szenttamási ember akkor már lőtávolságon kívül volt. A Kis Kőműves eszetlenül túl korán hazajött Szenttamásra, az itteni felszabadítók, a szerb partizánok majdnem felkoncolták, a véletlen, vagy talán nem egészen véletlen szerencsének köszönhette életbenmaradását, és azt hiszem, hogy mérhetetlenül irigyelte legjobb barátját, Tölgyesi Mihályt, aki Budapest felé tartott, és nem sietett túlságosan. Kanyargósán és igen óvatosan menetelt a szovjet hadsereg nyomában, honvédruháját útközben lecserélte civil nadrágra, kabátra, egy szakadt subára és egy birkabőr kucsmára, de még ilyen öltözetben sem akart összetalálkozni az orosz katonákkal, mert korábban látta, hogy ezek nem csak honvédeket, hanem polgári ruhás férfiakat is terelgetnek kelet felé. Megvárta hát, amíg elhallgatnak az ágyúk, és csak akkor lépte át a város határát. Egyenruhájából csupán a borjúját tartotta meg, azt útközben megpakolta csöves kukoricával és egy hosszú konyhakést rakott még a kukoricacsövek közé, amelyet csákójáért cserélt el valamelyik tanyán, Dabas környékén.

Azelőtt soha nem járt Budapesten, sőt egyetlen igazi nagyvárosban sem, de bízott saját leleményességében, biztos volt benne, hogy a magas házak között is gyorsan feltalálja magát. A romos házak megriaszthatták volna, de addigra már kellőképpen megedződött a háborúban, hozzászokott a romos épületekhez, és bár óvatosan, de félelem nélkül igyekezett arrafelé, ahol valamiféle életet sejtett. Alapjában véve szerencsés embernek tartotta magát, sok nehéz helyzetből kikeveredett már, és ezúttal is szerencséje volt. Egy lovat talált a leomlott falak között. A ló kétkerekű kordéba fogva, egy mély bombatölcsér fölé lógatta a fejét és olyan soRegény, első fejezet. Gion Nándor új művét folytatásokban közöljük. (A Szerk)

9