Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Géczi János: Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz (Időtlenség és pusztulás)

gát a szöveg - és mögötte egy másik beszéd is pergett. A kettő hol ugyanazokkal a szavakkal jelent meg, hol nem.

A szöveg néhány óra alatt készült el, finomítani, csiszolgatni sem engedte magát. Néhány hétig a szövegszerkesztő egyik file-jaként, mágneses formában lapult (illően nem létezett), aztán kinyomtattam. Annak ellenére vers volt, hogy a papírlap újabb veszteségre hívta fel a figyelmemet: arra a tényre kellett látnom, hogy Vörösmarty, Kölcsey, Arany, Sziveri mind-mind hivatkozássá, puszta jellé váltak és kizárólag ennyi maradt - most - belőlük: semmi esetre sem annyi, amiért éppen ők mutatkoztak a megjelölhető hagyomány(om)nak.

Először Reményi József Tamásnak mutattam meg, olvassa el s mérje meg a szöveget. A Physiologus című ciklust korábban befejeztem, annak szerkesztésével bajlódott éppen, érdekelt, az újabb verset mennyiben találja az előzményekre építettnek. O a ciklus epilógusát látta, üdvözölte benne. Később a Népszabadságnak ajánlottam közlésre, de a szerkesztő úgy vélte, a szöveg ereje az első két szak után csökken, szétmorzsolódik, továbbá, hogy a kultikus nevek mellett Sziveri megjelenítése értékítéleti problémát jelez.

Végül a Kalligram 2000. októberi számában jelent meg, a Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz ekkor nyerte el azt a létezést, amelyhez már nem lehet semmi közöm.

159