Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (XII., befejező rész – fordította Szenyán Erzsébet)
södött, s hátunk mögül, az éjszaka sötétjéből előbukkant egy elefánt. Nem tudom, állt-e már olvasóim közül valaki szemtől szemben egy elefánttal, de nem állatkertben vagy cirkuszban, hanem afrikai őserdőben, ott, ahol az elefánt a világ veszedelmes ura. Láttára halálos félelem fogja el az embert. A csordájától elszakadt magányos elefánt gyakran valóságos ámokfutó, eszét vesztett vadállat, amely rátámad a falvakra, széttiporja a kunyhókat, megöli az embereket és állatokat. Az elefánt valóban hatalmas; átható, kutató tekintete van, és hallgat. Nem tudjuk, mi játszódik le böhöm nagy fejében, mit tesz a következő pillanatban. Áll még egy kicsit, aztán elindul az asztalok között. Az asztaloknál halotti csönd, mindenki mozdulatlanul, a félelemtől dermedten ül. Nem szabad mozogni, nehogy feldühödjön az elefánt, mert gyors állat, nincs előle menekvés. Másfelől viszont, ha az ember mozdulatlanul ül, kiteszi magát a támadásnak: a mázsás súlyú lábak halálra tapossák. Az elefánt tehát föl-alá sétál, nézegeti a terített asztalokat, a fényeket, a megdermedt embereket. Látszik a mozgásán, fejének himbálódzásán, hogy ingadozik, nem tud dönteni. És így tart ez a végtelenségig, az örökkévalóságig. Egyszer csak elkapom az állat tekintetét. Komoly, súlyos pillantásokat vetett ránk, valamiféle mély, mozdulatlan szomorúság volt abban a nézésben. Az elefánt végül, miután néhányszor körbejárta az asztalokat és a tisztást, otthagyott minket, eltűnt, beleolvadt a sötét éjszakába. Amikor abbamaradt a dübörgés, és a sötétség újra mozdulatlanná vált, a mellettem ülő tanzániaiak közül valaki megkérdezte: - Láttad? - Igen - válaszoltam még mindig dermedten -, egy elefánt volt. - Nem - mondta az illető. - Afrika Szelleme jelenik meg mindig elefánt alakjában. Mert az elefántot egyetlen állat sem képes legyőzni. Sem az oroszlán, sem a bivaly, sem a kígyó. A beállt csöndben mindenki szétszéledt a házakba, a fiúk pedig eloltották az asztalokon égő gyertyákat, mécseseket. Még éjszaka volt, de már közeledett a legkáprázatosabb afrikai pillanat - a napfelkelte. (Vége) Fordította: Szenyán Erzsébet 61
