Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Bertók László: Állunk a világ közepén (A valóság s a tény)

rendszerváltozás versei. Ha így van, ha nem, bizonyos, hogy valahol itt dőlt el. Ezekben az 1986-1987-es napokban, hetekben, s ezekben a versekben találtam meg azt a rést, bizonyosságot, ,,célt"(?), ,,feladatot"(?), versformát, hangot, ahol és amit teljes hittel, erővel, lelkesedéssel bejártam, elfoglaltam, műveltem, formáltam aztán 1994-ig. A céltudatos bizonytalanság, a se itt, se ott állapota, amely a hetvenes évek első felétől, közepétől jellemezte verseimet, „alapállásomat", „filozófiámat", a változás döntő éveiben, ebben a forrongásban, izgalomban, szakadásban, készülődésben, születésben, s a szonettekben élte meg, mutatta meg valódi, legteljesebb önmagát. A formáról, s arról, hogy hogyan találtam rá erre az összetört és kifeszített, s a később még többször megcsavart, könnyen futó, de kemény, fényes, de néha zörgő, az ősi nyolcasba oltott, jellegzetessé vált szonettformára, arról nem sokat tudok. Talán annyit, hogy az ihlet pillanataiban a tárgyra, a témára, az időre, a helyre, a szikrázó levegőre, az ideg- rendszerem villámlásaira figyeltem. A többi mintha magától jött volna.

75