Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Lator László: A kezdet (Szép lenvászon lobogás)

zűrzavarából annyi oknak- véletlennek a rám szabottat?

Hány lehetőség, mennyi forma zuhog egymásba, hogy kiforrja az egyetlent, melyet a többi kényszerül magából kilökni, de vékony héján valamennyi elvetélt lét átfog derengni!

Mikor A kezdetet írtam, valószínűleg leginkább történelmi, politikai jelentést képzeltem ebbe a mondatba. A háború utáni évek sokféle lehetőséget kínáltak, a kíméletlen kényszer azt a bizonyos egyetlent erőszakolta ránk. De már akkor is belegondoltam egy szűkebb, kortól-történelemtől független, csakis rám vonatkozó, vagy ha úgy tetszik, tágabb, mert az emberi egzisztenciára általában érvényes jelentést is. Elvben az ember sorsának minden pillanata számtalan lehető folytatást foglal magában. Ha egy helyzetben ezt s nem azt teszem, ha valamilyen véletlen körülmény, ilyen vagy olyan determináció erre vagy arra löki a kifejletét, így vagy amúgy alakul a sorsom. A szabad választásnál akkoriban, érthetően, nagyobb erőnek éreztem az inkább rossz, mint jótékony determinációt. Egy 1967-es versemben, Az udvarban az élőnek rendelt sors se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak rendelés:

A cserepes, sajgó kéreg alatt formátlan fürtös létek rajzanak, még névtelen, még el nem különült sejtek, csírák bolyongják be az űrt, milliók közt keresik azt az egy formát, amely nekik rendeltetett.

Voltak aztán életemnek olyan pillanatai, amikor a kiválik az egyetlen lehetőségnek egy lappangó harmadik jelentése erősödött fel. Jelentheti az erkölcsi alapelvekhez igazodó, jó lelkiismerettel választható magatartást, cselekvést vagy nem cselekvést.

Nem tudok számot adni róla, hogy miért került a vers végére a négy zárósor. Nem következik az előzményekből, akár úgy is gondolhatnám, hogy leszakad a következetesen szerkesztett egészről. Mert hogy kerül ide egy váratlanul felhangzó szerelmes szólam? (Csakugyan egy diákköri szerelmem emléke üt át rajta.) Úgy emlékszem, de lehet, hogy ez utólagos belemagyarázás, az élhetetlen szerelem szép lenvászon-lobogásának valami általánosabb, teljesebb értelmet szerettem volna adni, talán az édes, fájdalmas múlandóság szinte ujjal tapintható féljelképének szántam.

50