Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Tandori Dezső: "Tollat fogni" (Egy vers - és mindenféle vidéke)

vesztettem így (favoritok egyikét fogadva) azon a futamon (Londonban, nem messze a Harrods áruháztól és a lovasság hatalmas kaszárnyájától, egy hangulatos kis irodán). Nehéz, emlékezetes is ilyenkor a nap további része. Sosem tartoztam, nem is tartozhattam azok közé, akik „rádobnak egy összeget" arra a napra, hétre, idényre, aztán vesszen, mert veszhet. Nálam egy penny, egy pfennig, egy groschen sem veszhetett volna soha. (Veszett.) Nos, jó háromnegyed év múlva Clyde Goddes, győzelme és több tavaszi veresége után, megint „ment". És visszahozta a pénzemet. Szintén nem volt favorit, de én bíztam benne, a vers miatt is, és nyert.

Még egy vers

Szintén a ló-téma, bár nem Rajna-Vesztfáliában íródott. Egy versenyszínhelyen (Haydock volt az, ha jól emlékszem, Közép-Anglia) a zsokék között nagy nyugtalankodás támadt az aznapi második futam előtt. A versenybizottság és a lovasok kis megbízotti csoportja végigment a pálya tribün-felőli részén (történetesen ott), aztán nekiláttak. Munkásokat hívtak oda, ástak, valamit kiemeltek. A versenyt aznapra lefújták. Egy Kizmet (Végzet) nevű lóra fogadtam már, pénzem visszakaptam. Sosem derül ki, mit hozott volna a végzet, ne találgassunk.

írtam ellenben a Halottaimhoz című verset, vele zárom ezúttali írásom, íme:

Mit görget-pörget még belőletek, mi úgy forog, hogy folyvást helyben áll?

Hogy a folyó még kétszer egy lehet, örök esély szitál partjainál.

Roggyan itt-ott a gyep, olykor kiásnak egy parlagkövet, egy lókoponyát.

Kibukkanunk egyszer lassú talánynak; ne találgassuk addig, még min át.

Hát igen. Mik jönnek még. Ködös a téli nap, Totyi madaram (egyetlen verebem, egyetlen madarunk ma itt) kezemre száll, érzékeli a ránk nehezülő külső világot, alig látszik a Duna, a fasor. Ilyen közel az írógéphez nem merészkedett ő még. Hogy gépelő kezem bütykére. Nem is örülök ennek, szerencsére hamar áttelepszik máshová. A Clyde - egyébként - folyó, tényleg, éspedig skóciai (Glosgow etc.). Bár a lovak elködösültek összképükkel, néha fogadok még (nem lenne szabad, ha félszívvel már, vagyis ha nincs meg az a „szikra"), a velük kapcsolatos dolgokat néha még „titokzatosnak" érzem. így ezt az egész kérdéskört is, melynek világát, vidékeit egy kicsit be-, inkább körbejárhattuk most. S ennyi lett; holott igen tömör s rövid közlésekből.

(2000 nov./dec. fordulóján)

43