Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Tandori Dezső: "Tollat fogni" (Egy vers - és mindenféle vidéke)

nak köszönhettem. Mert hiperaktív is voltam ebben (is; amikor az vagyok, majdnem mindenben csak tologattam a munkát ide-oda; változnak a...az...), telefonálgattam (megfizethető volt még), lóversenypályák irodáin érdeklődtem, hol lehetne a közelükben meglakni... akkor az ember például megszállt Mülheimben a pályától 300 méterre ebben az ódon, de korszerű fogadóban, 2/5 annyiért, mint amennyibe a hotelok kerültek volna alsó szinten, onnét villamosozgatott el vasútállomásokra, sőt, olykor közeli városkákba is, ha ott volt ügető, galopp, netán egy-egy új kiállítás... és így tovább.

Tehát az 1993. márc. 16-án (ill. 17-én) Párizsban indult szesztilalmam végső eredményét vittem el magammal Duisburgba, az említett döbbenetét keltve.

Élveztem azt a vad-csekély súlyt. Dupla sapkát hordtam, örökké fáztam... mint Lovas Szemere Urunk anno... emlékeimben zavartalanul éltem, mert például nem volt nosztalgiám, ha visszagondoltam a duisburgi-mülhheimi nagyerdő (a két város csaknem egybeépült már) hangulatos boltjaira, bodegáira, a literes borokra - nem kannásak! -, a kis üveg pálinkákra, a jó küllemű sörökre... nem, büszkén voltam önazonos. Csak...

Az írás külső körülményei (maguk)

...igen, csak az írás külső körülményei nehezültek meg. Vagyis rám tört a versírhatnék (ahogyan most nemrég, több hónapon át - és sok hónapos szünet után; erről még csak annyit: egy nagy csudát dolgoztam én végig úgy az évtizedeimet, ahogy sokan hiszik! tízannyit jártam antikváriumba, lemezboltokba, kirándulni, madarainknak füvet szedni, művészbarátokhoz, mint ma! igaz, 1990-től számos londoni, párizsi, dublini, bécsi utamra mindig elvittem kis Olympia vagy Royal 200 táskagépemet, fordítani valót, s 1997-ben Londonban egyenest elharmadoltam magam: forgattuk a „Londoni Tandori" c. filmecskét, becses amatőrprofi szereplésemmel, fordítottam Benedek Elek és Arany László népmesegyűjtésének matériáját németre, tehát két pár nagy német kéziszótárt is vittem magammal, szobám alig volt akkora, hogy a cuccok elfértek volna benne így, és irodákon lófogadtam, akkor pont nem is eredménytelenül... erről még majd valamit), rám tört a versírás, de hogyan?! Mániám volt, hogy külhonban apró, alig tenyérnyi blokkfüzeteket vettem, spirálosakat, ezeknek lapjaira firkantottam fel a vers-, ötlet- vagy szakaszcsírákat. Jó nagy rendetlenség támadt (jött össze). Egy darabig nem is gondoltam rá, hogy összerázzam a dolgot. Ezek a követelmények (is) lelhetők a Vagy majdnem az című 1995-ös Balassi-kötetben; az agyontört nyelvű, avantgárdnak mondható Koppar Köldüs után egy erősen daljellegű versgyűjtemény alighanem meglepetést okozott. Fel is dolgoztam élményét A dal változásai c. könyvfüzetben, mely érdemileg a Kenyeres Zoltán professzor, úri barátom által kezdeményezett - rám rótt - egyetemi szabadelőadások anyagát tartalmazza. Hozzáteszem: ma sem filmezni, sem tévészerepelni, sem irodalmi estet-felolva- sást tartani nem volnék már képes, Bécsbe etc. sem járok ekképpen, de a lovak iránti érdeklődésem is hártyavékonnyá kopott-éteriesült.

38