Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tandori Dezső: "Tollat fogni" (Egy vers - és mindenféle vidéke)
Tandori Dezső „Tollat fogni" (Egy vers - és mindenféle vidéke) „Elő"-I. Nem túlzás, nem nagyralátás, nem mindig belemagyarázás, hogy az igazi versnek olyan „minden-féle" vidéke van. Ső, Minden-féle. Szülessen bárhogy (Weöres aztán bőséggel beszámol szakmai dolgozatában erről), átjárókon érkezik, átjárókat nyit. S miért ne, mondhatnék, a Mindenségbe. Magam itt mégsem merném elbírálni, Madárzsoké című versem, melynek mindenféle vidékeiről - s nemcsak keletkezési körülményeiről! -, a Forrás kérése szerint tehát (fogjuk rövidre mi is) „világáról" beszámolni próbálok, a Madárzsoké tehát túlmutat-e, mutat-e túl önmagán. Jóllehet álszerénység lenne azt állítanom, hogy nem tudom tudva magam is: a pittoreszk-pikareszk eseten és témán túl életig-halálig jut el sugallataival. (Már aki számára adódnak belőle ilyenek.) Ha mégis kellene itt ily döntés, leszorítás a részemről, azt mondhatnám: a na- gyon-személyesből indul el, és vessük előre még, hogyan s miért. „Elő"-II. Maga a vers így szól (címe mint fentebb): Én 55 éves koromra egy félbölcs öregzsoké lettem, kentaurrá sose bomolva magam akadálylova egyben. S mert félbölcsőben rengedezve, félbe-szerbe mit is akadnék: egy-egy versenyre benevezve foglalkoztatom Rozinantét. Felkantározom rock színekkel, ráförmedek: „Waht's Up?" Mi van, te?! No, de hát neki ennyi sem kell, jól ismer engem Rozinante. 32
