Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Faludy György: Óda a magyar nyelvhez (Anyanyelvünk szépségét dicsértük), Német zsoldosdal (A háború rémségei előtt)

angol miniszterelnököt, aki miután Münchenben eladta Hitlernek Csehszlováki­át, a hendoni repülőtérre érkeztében tartott szónoklatot, mely szerint békét szer­zett egy emberöltőre. Beszédét a második világháború kitörése előtt egy évvel tartotta. Mikor a háború kitört, a francia parlament jobb- és baloldala egyformán, sőt a szociáldemokrata párt egyik jelentős része (Paul Fort csoportja) azt hangoz­tatta, hogy „Danzigért nem érdemes meghalni." Nem vették észre, hogy Danzig helyett az európai civilizációról és kultúráról folyik a háború. Egyébként már ak­kor, 1937 legelején is világosan látható volt - Hitler sietős és roppant fegyverkezé­séből, a Rajnavidékre való bevonulásából, az Ausztria, Csehszlovákia és Lengyel- ország elleni politikából - a kétségtelenül közelgő háború. Ezt egyébként még az is láthatta, aki Hitler könyvét, a Mein Kampfot nemhogy elolvasta, de csak éppen belenézett. Ennek ellenére Európa vezető politikusai sem gondolták még az utol­só pillantban sem háborúra. Érdekes viszont, hogy a párizsi Deux Magots vagy a pesti New York kávéházak pincérei jól tudták, mi következik. Nem gondoltam, hogy versemmel a hazai közvéleményt akár egy pillanatra is megrezdítem. A verset belső muszájból írtam, tekintet nélkül arra, hogy bármi­lyen következménye lesz. 1937 elején viszont még senki sem gondolt arra, ami bekövetkezett: hogy a németek „kiirtanak hét megyét s megmásszák Róma hét hegyét," sem pedig, hogy oroszországi visszavonulásukkor szomjukban „hólevet hörbölnek." Megvallom, hogy én magam sem gondoltam erre, ahogyan semmifé­le jóstehetséggel sem rendelkezem tudomásom szerint. Mindezt mégis leírtam, mindenfajta töprengés nélkül. Barátaim ezért akkor, 1937-ben őrültnek neveztek. Csodálatosképpen sohasem éreztem magam annak. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom