Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Faludy György: Óda a magyar nyelvhez (Anyanyelvünk szépségét dicsértük), Német zsoldosdal (A háború rémségei előtt)

annyit se mondunk: jónapot, s kinyitjuk a hordó-csapot, széthordjuk ingóságodat, kurvának visszük lányodat, s ha nem mondod, hogy: köszönöm lebunkózunk a küszöbön, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok.

S ha egyszer majd megvénülünk és lócákon hülyén ülünk, s lábunkat köszvény marja már, s nehéz lesz Frundsberg kardja már: obsitba küld a hadnagyunk és várról várra baktatunk, s azt lessük, hogy a szeretet hol nyes egy darab kenyeret, s így érünk oda, hol az út végén azt kérdezi Belzebúb: hol jönnek már a foltozott irhájú német zsoldosok?

Itt jönnek már a foltozott irhájú hírhedt zsoldosok, kiknek egészen egy remegy...

(Elölről)

(Budapest, 1937)

A háború rémségei előtt

E versem, Német zsoldosdal a XVI. századból címen először a Gyöngyhalász nevű, fiatal írók szerkesztette folyóiratban jelent meg, ha jól emlékszem, 1936 legvégén, vagy 1937 legelején. Költeményeimet akkor a Magyar Hírlap nevű napilap közölte rendszeresen. Oka volt, hogy ettől eltértem, ugyanis féltem, hogy versem miatt elkobozzák, vagy akár be is tiltják a Magyar Hírlapot és nyomdászokkal együtt 30 ember veszti kenyerét. A cenzorok a 300 példányban évente tizenegyszer megjelenő irodalmi folyóiratot jóval kevesebb figyelemre méltatták, mint a sok tízezer példányban megjelenő, élesen ellenzéki napilapot. Ráadásul az egyébként nagyon rövid életű Gyöngyhalász betiltásával senki sem vesztette volna állását vagy kenyerét. Ezenkívül, elővigyázatosságból és védekezésül, a magamírta verset németből való fordításnak tűntettem fel. Hivatalos részről így semmiféle megmozdulás nem történt.

8