Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Bence Erika: Újvidéki Dekameron II. (Gobby Fehér Gyula: A sötét árnyéka)
(Megemésztjük n mi esztendeinket). Lábody az édesanyja túlzott elvárásai miatt lett szerencsétlen ember (Minden törpe gond), Pósa János egyetemi hallgatót a biztos egzisztencia hiánya választja el szerelmétől, Bucskó Ilonától, aki helyette egy kényelmes megélhetést biztosító idősebb férfihez megy feleségül (Szűnj meg, varázs). Gobby Fehér tengődő-tekergő hőseinek némelyike nemcsak boldog és jól szituált, de egyenesen hős szeretne lenni, miközben nagyon komikus, vagy nagyon szánalmas események szereplői, szenvedő alanyai lesznek. A Követünk idegen isteneket „szegény telepi diák"-hőse a Petőfi-moziban látott filmek világába képzeli bele magát. E novellák narrátor-hősei miközben keserves sorsukról mondanak beszédet, szerencsétlenségük miatti indulatukat és elkeseredettségüket rendszerint egyetlen tárgyra, jelenségre vetítik ki, mintegy babonás hittel vezetik le ezekből balsorsuk eredőjét. „A szekrényeket azért nem szerettem, mert szegénységemre emlékeztettek" - mondja a Minden egyes perc mesélője, máskor az „idegen istenek" követésével magyarázza szerencsétlenségének kiváltó okát az elbeszélő (Követünk idegen isteneket). Tragacs úgy véli, az angol nyelv hiányos ismerete akadályozza meg abban, hogy sikeres üzletember legyen (Puszta föld). A vizsgált novellák ugyanakkor - a többszólamúság és a beszédszerűség jellemvonása mellett - a Gobby Fehér-próza anekdotikus jegyeire is ráirányítják a figyelmünket. Azonban szereplőinek kópé-öntudatát, önironikus sorsmagyarázatát a „sötét világ", a kilátás- talanság szűnni nem akaró képzete zavarja meg, teszi folyton hiteltelenné. Például Tragacs megdicsőülésének története A nagy vizek című novellában egy fanyar-kesernyés jövendöléssel ér véget: „Nehogy azt hidd, jól jártál. Várd ki a végét a dolognak." A sötét árnyéka című novella - nem véletlenül lett címadóvá - formai és tartalmi szempontból is szintetizálja Gobby Fehér Gyula prózateremtő eljárásait. Egy vendégszövegekkel tarkított, több síkon bontakozó történet, melynek szervező elvét egyik szereplő meg is fogalmazza: „... egyszerre volt a kezemben egy férfiú és ezzel egy időben néztem egy igazi szerelmi drámát az erdőben". András és Erzsiké első szexuális kalandjukat élik meg, miközben véletlenül tanúi lesznek egy szerelmes pár vitájának. A nagyszerűnek, izgalmasnak ígérkező kaland azonban - legalábbis András számára - nem hozza meg sem fizikai, sem érzelmi szempontból a várt kielégülést, hiszen a külvilág részéről csupa negatív impulzus éri. A lány a felnőttektől ellesett szerepjátszó manírokkal közeledik hozzá, a meglesett pár vitája az élet tartalmatlanságáról, üres formáiról, számításról és csalásról szól, a majálisozó társaságra - a fülledt délutánban - a testi-lelki tunyaság a közhelyszerűség és a cselekvésképtelenség állapota jellemző. Nem csoda, hogy András egy pillanatban úgy érzi, e világban nem a kék ég hanem a való sötét árnyéka borul rá, tükröződik a víz színén. Az elbeszélés folyamát megszakító vendégszövegek a fiú fogalomtisztázó kísérletei: a divatról, a zenéről és más jelenségekről szólnak. Elvileg a késleltető fokozás funkcióját töltik be, de a szövegegész - más novelláktól eltérően - nem hitelesíti az eljárást, e szövegegységek nem épülnek bele teljesen az alapszövegbe, olykor az erőltetettség erejével hatnak. A kötetzáró írás nemcsak hitvallás, de igazi leltár is. Az író valóságos névsorolvasást tart: egy pillanat erejéig felbukkan valamennyi hőse, elvonulnak a színen. Majd lajstromba veszi rekvizitumait, szempontokat és elveket, amelyekkel ezt a sajátos irodalmi kisvilágot létrehozta. A vészterhes jelent semlegesítve fordul a múltidézés módszeréhez, teremti meg múltból, emlékekből, elmúlt időből, valaha volt helyszínekből, alakokból és történésekből saját írói világának legitimitását, miközben „kénytelen néha fölkapni a fejét, és kissé rémülten, de határozottan rákérdezni: ki is vagyok én". Majd újabb történetek felé fordul. „És akkor újra." (Forum, 1999) Bence Erika Folyóiratunk megjelentetését a v>|.FTf jgpmm Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram MMHitl KIÍI.TOIÁI.IS OROKSfti ' W f MiWSZTftUCMA -4*»és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
