Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Legenda Kodolányi Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
Hát ezzel kezdődött aztán a Magvetővel a kapcsolata, és meg kell mondanom, hogy taktikai okokból Kardos György igazgató mellé állt, és az ő főcenzori jelenléte volt a legfőbb indítóerő ahhoz, hogy a Magvető kiadhassa a vaskos köteteket, nagy példányszámban.- ifj. Kodolányi János: - Az, hogy az Aczél György által irányított és kézben tartott Kardos volt a Magvető igazgatója, ez nem változtatott semmit a könyveken. És főleg azon nem, hogy a Magvető szinte az apám könyveiből fizette ki azokat az adósságokat, amelyeket más könyvek kiadása miatt kénytelen volt vállalni.-Albert Zsuzsa: - A Boldog békeidőket írja 1948-ban, megjelenik 1956-ban. 1950-ben megírja az En vagyok c. Jézusról szóló regényét, 1957-ben ebből megjelenik egy részlet, Jehuda bár Simon emlékirata címmel, és az egész regény csak 1972-ben, halála után.- Kalász Márton: - Én mindenesetre a 90-es évek első felében Stuttgartban bementem egy antikváriumba, s ott volt az Égő csipkebokor németül. Aztán megtudtam a történetét is. A hatvanas években a műfordító Hildegard Groschke csak azért csinálta meg kis pénzén a Steingrüben kiadót, hogy Németh Lászlót, Kodolányit, és még egy-két hasonló szerzőt kiadhasson. Aztán elfogyott a pénze, és abbahagyta. De hát a könyvek végül is sikert arattak. Olvastam olyan véleményt is, hogy Thomas Mann, és Kodolányi: a József-regény és a Mózes...- Albert Zsuzsa: - Érdekes, hogy a népi mitológiától fordul a bibliához, aztán tovább, ezek a mitológiai szemlélet egyre erősödő irányát mutatják.- Kalász Márton: - Igen, de az alapállás mindig ugyanaz.- Csűrös Miklós: - A beavatódás, az a közös motívum. Akár pogány, akár a keresztény szemléletű műveiben Kodolányit leginkább az érdekli. Tehát főleg az, hogy a földi a transzcendentálissal valamiféle kapcsolatot teremt. Benső érdeklődése volt ez iránt a témakör iránt, másfelől pedig olvasmányai és érdeklődése azt sugallták, hogy az ember egy. Amikor még nem volt mai értelemben vett vallás, akkor is vallásos lény volt az ember, akkor is a transzcendenciába vetette a hitét, éppen az különbözteti meg más létezőktől. Azt hiszem, antropológiája lényege, hogy az ember vallásos lény. A pogány magyaroknál és a régebbi más vallásoknál is ezt a közös gyökerét ismeri fel az emberinek. Ez egyébként Várkonyival nagyon rokonítja.- Várkonyi Péter: - Ez volt talán, ami az ő közös gondolkodásuknak az alapja.- Csűrös Miklós: - A közös munkánkról egész röviden próbálok szólni: a Szív és pohár c. kötetet, ami posztumusz abban az értelemben, hogy jóval Kodolányi halála után jelent meg, ennek gyűjtöttem az anyagát és jóval gazdagabbat, mint amit aztán a Kiadó közreadott, inkább a címadás leleményét akarom kiemelni. A Szív és pohár egy kihagyásos sor, amely úgy folytatódik, hogy „tele búval, borral". Jelen voltam, amikor kiötölte, hogy ez legyen a címe. És hogy mennyire rá vallott az ilyen címadás az ő gondolkodására, emlékeztetőül mondom, hogy korábban volt egy olyan kötete, a drámák kötete, hogy: „Jajgatunk és kacagunk", annak a Petőfi idézetnek a folytatása: „de a halál azt mondja: csitt!" És még valamit, örülnék, ha köztudomású lenne, hogy a kötetek, amelyek időközben megjelentek, nem mindig hitelesek filológiailag. Például az Én vagyok című kötetnek részt vettem a szerkesztésében, itt az történt, hogy János bácsival megbeszéltük, hogy a Kiadó kérésére bizonyos rövidítéseket meg lehet engedni, vagy tenni. Én ceruzával kihúztam azokat a részeket, amelyeket, mondom, megbeszélés alapján, a posztumusz kiadásból kihagytunk. De együtt beszéltük meg a dolgot, ugyanakkor azonban később tintával szinte fejezetnyi hosszúságú kihúzások történtek.- ifj. Kodolányi János: - Az Én nagyokhoz akarok egy rövid mondatot hozzátenni. Tudtommal apámnak ez volt az egyetlen olyan regénye, amellyel nem volt teljesen megelégedve. O maga átdolgozta még életében. De az átdolgozott szöveggel sem volt elégedett. Tehát amikor ezt nyomdára előkészítették apám halála után, itt nemcsak arról volt 87
