Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Kántor Lajos: “Templom és Iskola” (A Reményik-mítosz és az erdélyi valóság)

És vad politikai divatok - De néha egy-egy költő mondja el Joggal: az állam mostan én vagyok.

A „két évtizedes idegen keretben" élt s „az örök lényeget" meglátott költő feljogosítottnak érzi magát, hogy furcsa kérdéseket tegyen fel, például - és elsősorban - a magyar-román viszonyt illetően. Aki annak idején a „Leszek őrlő szú az idegen fában" vállalását kürtölte világgá, most (magyar állami keretek közt, Észak-Erdélyben) ilyeneket kérdez versei címében: „Ki kezdte?", „Egymás mellett soha?" Ez a fajta 1941-es „korszerűtlenség - akkor is, ma is - a legkorszerűbb és leghumánusabb költői hang:

Hát így kell mindig lennie:

Fölül az egyik, s a másik alul?

Hatalmi kérdés emberek között,

S a hatalomban egyik elvadul?

Mindig csak elnyomott és elnyomó,

Kis különbség a módszerek között És árnyalatok kockaforduláskor,

S meztelen önzés mindenek mögött?

Egyéni önzés és családi önzés És ezerféle színű nemzeti - Hát nem lehet e korhadó világot Tes tvér-sz ínekkel ékes íten i ?

A „megtorlás megtorlást követ" gyakorlatával szemben Reményik a belső és külső béke megteremtéséért imádkozik - de nem csupán befelé. Az Eredj, ha tudsz! és az Ahogy lehet történelmi folytatásaként hangosan próbálja világgá kiáltani a felismerni vélt emberi és politikai igazságot. Nem ámítja magát, számít a következményekre:

Nemzetek közti véres játék:

Ki volt a hibás a dologban?

Egyik így mondja, úgy a másik És ludasabbnál ludasabbak - Magába egyik sem tekint,

Mind magát véli igazabbnak.

S ki önmagával s nemzetével Vágyna számvetést kezdeni,

Azt mint gyöngét s honárulót A sok száz „igaz" kiveti.

A két világháború közötti és a kilencvenes évekbeli Reményik-mítoszról szólva, ezt a változó erdélyi valósághoz mérve, szükségszerűen jutottunk el ide, ezekhez az ezredfordulós-mának szóló kérdésekhez, intésekhez. A mítoszokkal persze nehéz eredményes harcot folytatni. Hatalmas nyereség volna azonban, ha iskolákban és templomokban, köztéri fórumokon kiegészülne a nyolcvan éve képződött Reményik-kép a Ki kezdte? és az Egymás mellett soha? költői szentenciáival - és a sok száz „igaz"-at is önmérsékletre intené.

75