Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Tandori Dezső: Szomorrajzcikkely

Tandori Dezső

Szomor rajzcikkely

Nem helység neve. Bár majdnem: hogy itt lakom. Rút kifejezés, mégis mondjuk így: meg- s megtapasztalgatom a munkanélküliséget. Harmadszor kellene „kijönnöm" belőle utolsó 12 évem során. Félek. Most ez nem fog menni. Munkának csak a műfordítást nevezem. Igaz, egyéb munkákkal is igen kevéssé büszkélkedhetem. Az olvasó pénztárcája laposul; a kiadók sok mindenben (kényszer) háklisabbak; az eszkimó száma a fókákéhoz képest dermesztő iramban növekszik. Valamikor a t.d. névbetűket sírkövemül használtam, ismeretes:

Most talán magam-vidítására megbonyolítottam a dolgot. A munkanélküliség az igazi szellemhalál. Nem sorolom a további gondokat. A honoráriumok kifize- tődésének iszonyatos lassú ütemét, a pénz csekély mennyiségét stb. Mindenütt van valami „oka". Boldog fordítónak mertem hinni magam az elmúlt 1998-as és 1999-es télen, egészen 2000 nyaráig. A közönség és a kiadók furcsa „összhangja" azonban bedöglesztett olyan amerikai, német bestsellereket, melyeknek fordítása nekem élvezetet és némi pénzmagot, piaci büszkeséget ígért. Más ez a közönség és kiadóügy nálunk, más Ausztriában, Svájcban, Európában. Sajnos.

Hogy el ne keseredjek, emez elkeskenyedésekre csak akasztófahumorral válaszolhatok. Hosszabb cikket írnom e tárgyról kedvem nem volt; ám a magyar jam- bikus vers elemzésébe sem akartam bocsátkozni kibúvóul. Sírkövem a Munkanélküli Jele lett, velem van madaram, kutyám, fakir kedvem törhetetlensége és mérhetetlen csüggedtségem is. De csüggedésnek ezt nem lehet mondani. Hajózunk örök változásreménnyel hérakleitoszian.

40