Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve

Róza átadta magát a napfénynek, s a napsugarak, miként ujjak a fehér oldalak közé, belelapoztak hajába, húsába, szétnyitották hajlatait és megcsókolták szétnyíló ölét, gömbölyű hasát, illatos ágyékát.

Jenőt kézen fogta s átvezette a könyvhasználat újabb módjainak erdejébe, elfeledtette vele a megőrzést és emlékezést szolgáló ölelést, s megmutatta, hogy a könyvet miként kell egyszerre tárggyá és eszközzé alakítani. Szabaddá, titkossá és bensőségessé, gyorsabbá és jártasabbá nevelte, olyanná, akit nem térit el az oldal bonyolult szerveződése, sem a szöveg és glosszák, idézetek és kommentárok, a szöveg és az indexek közötti sokféle kapcsolat. Ilyenformán egyazon könyvek többféle használatában vált a férfi járatossá: ha a társaság vagy a rítus úgy kívánta, hangosan olvasott, esetleg másokkal együtt, ám olvasott csöndben is, önmagában, a dolgozószoba, a könyvtár vagy az oratórium magányában. Hol megelégedett a könyvek korlátozott és zárt korpuszával, amelyeket újra és újra föllapozott, memorizált és recitált, meghallgatott és betéve tudott, s áthagyományozta a következő napjaira, hol düh kerítette hatalmába, s rengeteg nyomtatványt fogyasztott, Goethét, Heinét, Gertrude Stein verseit váltogatta Villonéval, gyorsan és mohón falt, kritikus szemmel nézte étkét, s egyetlen porcika sem menekülhetett rendszerezett kétkedése elől. A tiszteletteljes viszony szabadabbá, fesztelenné és tiszteletlen olvasássá - és olvasattá - változott, hol voltak akkor már a testet összezúzó könyvkerekek, a változatokat összegyűjtő florilégiumkönyvecskék, amelyben idézetek, információk és megfigyelések gyűltek kritikailag egybe. Az új Héloise, a Paul és Virgine, Az ifjú Werther szenvedései és a Pamela hatalma alatt vergődtek és ujjongtak, hatalmuk alatt tartotta őket a szöveg, s minden érzékenységüket mozgósította.

A városiak csupán annyit tudtak mondani, hogy Jenő ugyan elindult a családi házukból s meg is érkezett a hegyoldal teraszosan kiképzett strandjára, s ott valami romlott bőrkötésű könyvecskébe temetkezett, de folytatni nem voltak képesek a mondatot. Némelyek szerint a Csomay-strand alatt húzódó ér, amely csak kisebb patakban adta a vizét a medencéknek, a bővebb vizű továbbra is a föld alatt maradt, s valahol a kertészetnél érte el s adta át magát a Sédnek, hívta magához az ifiurat s egy lefolyó szörcsögő szájával magához ragadta. Szerintük a Séd partjait kell csáklyákkal felszurkálni, valahol a Wöller-malomnál, ahol még utoljára tószerűvé terebélyesedik. Mások véleménye az volt, hogy a nagy hirtelen kerekedett nyári vihar egyik széltörcsére emelte föl, s most a Hold sárga lámpásának üvegét fényesíti, hiszen az az egyetlen dolog, amely a környéken az utóbbi időben egyedül megváltozott. Voltak, akik látták a sólyi pálinkafőzdénél, a család arácsi nyaralójának környékén, s az aranysakál szemében, amelyet a Balaton partján lőttek ki, a fiú szemének pillantását vélték fölfedezni.- A te véred volt! - üvöltötte idősb Cholnoky a feleségének, s a kését beleállította a kút kávájába.

Az asszony azonban ettől sem támadt föl, csöndes és észrevétlen halála tovább folytatódott.

Kétséges volt Jenő számára is, hogy hová röpítette a tomboló szerelem. Fogta Róza kezét, s csupán annyit válaszolhatott volna a kérdezőnek:- Ez a világegyetem.

35