Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Zelei Miklós: Az első ember; Márssal társalkodó Vajay Szabolcs; Télapó ittas; A mindent elszed malmocska; Masamódi; Eutanázia hentesbolt (kisprózák)
jött, s hát mi volt az?! Egy éktelen nagy fekete kalap, alatta egy ember, de alig tudott lépegetni, úgy el volt gyöngülve, mint az őszi légy. A nagy kalapú ember enni kért. Egy falás száraz kenyerem van még, mondta a szegény ember, telepedjünk le! Helyet foglaltak két használt gumiabroncson az út szélén, a nagy kalapú ember maga mellé tette a kalapját, nézett, ugrált a gigája, a szegény ember meg előhúzta a zsebéből a falás száraz kenyeret, de mielőtt kettétörte volna, a maimocska járni kezdett, hörgött, zakatolt, és hamm, bekapta mind az egészet. Beleharapott még a nagy kalapú ember csuklójába is, ahogy az utánakapott a kenyérnek. Úgy megijedt ettől a nagy kalapú ember, hogy elfelejtette a gyengeséget, talpra szökkent, és uccu, olyan sprintet vágott ki, mintha kalóriapénzt is kapott volna. Még a nagy kalapot meg a botját is otthagyta. A maimocska leállt és boldogon mosolygott a gazdájára. A szegény ember nézte, nézte, miképpen hízik a maimocska, aztán úgy gondolta, hogy inkább megszabadul tőle. Az útszélen felejti! A nagy kalapot bánatosan a fejébe csapta, ha már ott maradt gazdátlanul, vette a botot is, és inait volna csendeskén tovább, de a maimocska nagyot ugrott, és hopp, befészkelte magát a szegény ember hóna alá. Gyerünk, édes gazdám, ordította a maimocska, és beledöfött a szegény ember oldalába. Amint közeledett a háza felé, a szegény embert majd fölvetette a bánat és keserűség. Csodamalma van, de micsoda malom az, aj-baj! Ám hiába sóhajtozott, mert a maimocskát nem tudta letenni, csak már odahaza, ahogy befordult a konyhába. Hát ezt hozta kegyelmed, játékszert, méltatlankodott az asszony. Pedig mára csak a tegnapi leves zacskóját tudtam megfőzni. Meghallotta a maimocska a fedő csörömpölését, nekiugrott a levesnek, fazekastul fölfalta, s megint hízott egy kicsit. Most már az asszony is látta, hogy nem játékszer az. Fogta a nyújtófát, és nekiugrott a maimocskának, hogy agyoncsapja. De több se kellett a botnak, kitépte magát a szegény ember szorításából, a feleség hátára ugrott, és püfölte a berlinert, hogy csak úgy porzott. Jaj, jaj! Aztán meg a szegény ember fejét potyolta. Leverte róla még a nagy kalapot is, hajadonfőtt menekült ki a szegény ember a házából, nyomában a feleség sikoltozott, a kalap meg kigurult az udvarra, beirányította magát, és piff! puff! paff! bumm! lőni kezdett a szegény ember meg a szegény asszony után. A maimocska meg csak hízott odabent a házban. És amikor a szegény ember meg a felesége hátra mert nézni, már csak azt látták, hogyan feszíti szét belülről a falakat. 10
