Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Alföldy Jenő: Klasszikusok hiteles arcvonásai (Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális)
maköltőt: „Katona hazatértével nem egy világgal meghasonlott lélek vonul végleges, keserű magányba. Hazatért, mert kecskeméti volt, mert ragaszkodott szülővárosához, mert ott akart élni, dolgozni, hivatalt vállalni, családja körében és családját segítve." Móra Ferenc is élénk társasági életet élő embernek mutatja Katonát. Jól beilleszkedik a kecskeméti polgárok közé, szépen halad fölfelé a hivatali ranglétrán, még némi támogatást is kap irodalmi ambícióihoz. Csupán sajnálatosan korán bekövetkezett szívhalála okozza, hogy életében nem látogatja meg az írói siker. Rónay megidéz egy 20. századi irodalomtörténészt, aki „a mélabús mendemondát szövi tovább" Katonáról, mondván: „Szellemének roppant arányait társtalanul, korán megrokkanva hordozta, amíg össze nem omlott egy hétköznapon, hivatalba menet, a városháza kapujában." Rónay szerint ez a beállítás „puszta koholmány". Mint írja, „A vacsi vadászok mulatságos jegyzőkönyvét nem ilyen társtalan roskadozó vetette papírra, hanem egy kedves és kedélyes mulatótárs. Szellemi roskadozók egyébként báli ügyekkel sem szoktak foglalkozni; Katona pedig foglalkozott". Méghozzá sikeresen: az első farsangi bált, melyet a költő-alügyész rendezett két társával, megismételték, majd újabb jelmezbállal toldották meg. Rónay György ironikusan kommentálja e tényeket: a költő „Állítólagos szellemi ros- kadozását abbahagyva fölutazott Pestre (...). Meglepő kép egy lángelméjének terhe alatt roskadozó géniuszról, amint éppen konfettit szerez be, és jelmezeket vásárol, svájci kalapot, színpadi páncélt és harlekinöltözetet lárvával, azaz álarccal." Rónay dokumentumokkal cáfolja, hogy Katona utolsó éveit egyfajta belső meghasonlás jellemezte. Mégis azt kell mondanom, olyan dolgokat állít egymással szembe, amelyek nem cáfolják egymást, hanem egyidejűleg igazak. Katona utolsó hivatali napjain, melyeken bűnügyeket kellett kimerítően végigvinnie, a város nagy ebédeket adott vendégeinek. Hajnóczy Iván ezt úgy állítja be 1926-os írásában, hogy „e napok testi és szellemi megerőltetése idézte elő Katona hirtelen halálát". Rónay az egykori bálrendező-társ, Csányi János szavait helyezi szembe ezzel. A drámaköltő „1830 április 16-án, midőn éppen főbenjáró törvényszék tartaték, s ő mint főügyész a legterhesebb munkák közt forgolódék, ebéd végével, magát kiszellőztetni egy mulató helyre ment, s onnan egy barátjával délutáni öt tájon, munkái folytatására vidorsággal beindult, a bejárás küszöbére lépve, eljajdul, s vele ment barátját kézen ragadva, lerogyik s gutaütésben rögtön kiadá szép lelkét." Rónay a drámaíró egyik életíróját is idézi. O kifejezetten azt az egészségtelen életformát tartja a korai szívhalál okának, amely Katona hivatalnoktársait is sorra elvitte a harmincas években, köztük a költőnél fiatalabbakat is. írói közérzet Rónay Györgynek igazat kell adnunk abban, hogy leegyszerűsítő az a kép, amely Katonát elmagányosodott, szerencsétlen áldozatnak mutatja be. Igaza van akkor is, amikor megállapítja: „Nem a társtalanság rokkantotta meg, inkább a társaság!" A víg cimborák közötti zajos szórakozás, a lányos házaknál tartott mulatságok, vagyis - hogy néven nevezzük a gyereket - a bohém életforma is hozzájárult a költő halálához. Az, ami a társadalom packázásai mellett oly sokat ártott számos költőnknek, Csokonainak és Adynak és a „Magyar Pimodán" más látogatóinak, az idősödő Vörösmartynak és talán Berzsenyinek is, hogy a párhuzamokat szaporítsam ő és Katona között. Egyvalamit mégis hiányolok az általam oly nagyra tartott Rónay gondolatmenetéből. Ez pedig a közérzet figyelembevétele. Katona elvegyülhetett a bohém hivatalnoki kompániában. Segíthette ebben az a társasági rutin, melyet a fővárosi színészek körében szerzett, akkor is, ha az ottani asztaltársaságokban ő maga szófukar és gátlásos volt. Ám az alkat ritkán változik ellenkezőjére. Katona nem hajlamából eredően vigadozott szülővárosa fiskális köreiben. így alkalmazkodott, így fogadtatta el magát. De közben a színpadi álmait és 106
