Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A szellemi élet csírái a középkori Kecskeméten
belépés nem lehetett eredményes, mivel IX. Bonifác pápa 1399-ben kelt levelében ismét kénytelen volt ez ügyben újabb lépéseket tenni. Ismét megtiltotta a világi papok térítő munkáját, és azt a minorita szerzetesekre bízta. Kétségtelen tehát, hogy amazok számára mindkét esetben elsődlegesen jövedelmi forrássá, és nem a pasztorális munka különleges területévé vált a közvetlen környezetünkben élő kunok megtérítése. Ezek és a hasonló tapasztalatok, a parasztsággal és az alsópapság jelentős részével való kíméletlen elbánás (1514) kínos emlékei is kellő tápot adhattak a reformációhoz. Magyar- országon a lutheri tanokkal rokonszenvezők már 1519-ben feltűntek. így nem lehet véletlen, hogy a budai Ress Konrád már 1526 előtt közzétett egy írást az úrvacsoráról Zwingli védelmében.12 Bár a protestantizmus csak az 1540-es évek végén szerveződött meg Kecskeméten, de Buda közelsége és a vele való szoros gazdasági kapcsolatok révén kétségtelen, hogy az előző években, évtizedekben is szereztek hírt az itteniek az új irányzatról. Az elsőként szervezkedő három férfi, egyházi ügyekben- és tanokban feltétlen jártas és művelt személy lehetett. Közéjük tartozott Ambrósius Agricola, aki valószínűleg azonos a krakkói egyetemen 1522-ben tanult Ambrus diákkal, mellette Franciscus Cika és Sebastian Abas vett részt a szellemi erjesztésben, majd a szervezeti formák kialakításában.15 Több adat is utal arra, hogy Kecskeméten már a XV. században működött a plébánia mellett, később talán attól függetlenülve egy iskola.14 Nemcsak a lakosság lélekszáma, hanem Pest és Buda kisugárzása, és főként az árutermelés és pénzgazdálkodás nyomán felvirágzó kereskedelem tette szükségessé azt, hogy a néhány egyházi pályára irányított tehetséges fiú mellett minél több fiatalember alakítsa ki magában azokat a képességeket, amelyek alkalmassá tették őket arra, hogy további bővebb ismereteket szerezzenek, levelezéseket végezzenek, nyilvántartásokat vezessenek. Ez az iskola is érthetően az e korban szokásos műveltséget, képzettséget nyújtotta. Ezt viszont figyelemre méltó szinten tette. Ennek lehetett eredménye, hogy Zsigmond lengyel herceg 1500-1505 között vezetett budai számadáskönyvében az esztergomi és a székesfehérvári iskola mellett a kecskeméti iskola énekes diákjairól is megemlékezett.15 A kecskeméti iskola létéről az 1546-ban létrehozott török defterek is tanúskodnak. Már itt is fellelhető az Oskola utca. Mivel az 1559-es defterek a migráció révén idekerültek lakhelyét Új utcának nevezik,15 az Oskola utca a városban egy régóta ismert hely volt, amely nemcsak a közigazgatás, hanem a lakosság számára is megbízható tájékozódási pont, jól azonosítható terület lehetett. Mindez akár arra is utalhat, hogy az iskola már teljesen különvált a templomtól, és a város önkormányzata tartotta azt fenn, a közösség fedezte a tanító, a magiszter fizetését is. Minden bizonnyal ez az iskola tette lehetővé, hogy az egyetem nélküli ország értelmiségének soraiba Kecskemét is tudjon juttatni néhány személyt. A külföldi egyetemeket ugyanis jelentős számú magyar fiatalember kereste fel: csak 1440-1514 közötti 75 év alatt 6182 magyarországi hallgatót jegyeztek be a bécsi és a krakkói egyetem nyilvántartásaiba.17 Az olasz egyetemeket nem nagy számban látogatták a magyarországi hallgatók, mivel oda nagyobbrészt csak olyanok mentek, akik Krakkó vagy Bécs után újabb fokozatot kívántak szerezni. Ezek a városok 138 magyar település diákjait ruházták fel a kor számára legfontosabb ismeretekkel és készségekkel a jelzett idő alatt. Ezen ifjak között viszonylag kis számmal voltak nemesek. Éppen ezért figyelemre méltó jelenség, hogy 1514 után számottevően csökkent a tőlünk külföldre menő tanulók száma.18 Ismereteink szerint a kecskeméti fiatalok legkésőbb már 1420-tól látogatták a bécsi egyetemet, és három évtized alatt kilencen végeztek ott tanulmányokat.19 Fraknói Vilmos által közzétett anyagban három kecskeméti hallgató nevét találjuk: 1422: Albertus de Kez- kement, 1425: Johannes de Ketzkemet. Az 1450-ben bejegyzett Thomas de Getzkamet nevében nem nehéz városunk nevét felismerni. Mivel kevésbé ismert és régen kiadott mun93
