Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Fehér Zoltán: „Tenger közepén pacsirtafészek” (Archaikus magyar elemek Bátya kétnyelvű folklórjában)
sámánfa jelezte a szelkup sármán sátrát is. A telek pedig - mint már említettem - a gazda számára a világ közepe volt, ahol „legjobban érezte magát", s a mitikus világfának is a világ közepén kellett állnia. Az 1960-as években általam lefényképezett, lerajzolt bátyai emberalakú kapubálványok a világmindenséget modellálták. Vízszintes rovátkái az alsó és a felsővilágot jelezték közrefogva a tulajdonos monogramjával jelzett középső világot. A bálvány fején és mellén kifaragott rozetták a napot és a holdat, a rovátkák közti cifrák pedig a csillagokat ábrázolták. Diószegi Vilmos a magyar és a rokon népek világfa képzetében megkülönbözteti a napos-holdas és a madaras csúcsú világfát. Nálunk ez a kettő úgy látszik összemosódott, hiszen a napot szimbolizáló hatszirmú svasztika madárként is (lélekmadár, sas) felfogható. Neki éneklik a válaszúti lakodalmasok: „Szállj le madár, a kapuról..." Örülnék, ha elképzeléseimet a szakemberek továbbgondolásra alkalmasnak találnák. Számukra a tudományos műhelyekből ugyanis messzebbre nyílik kitekintés, nyilván többféle összefüggés mérlegelésére kínálkozik lehetőség. Az idézettekhez hasonló néprajzi re- liktumokat azonban igazából csak a falu népe közt élve lehetett fölfedezni. Az évtizedekkel ezelőtt, az utolsó órában lejegyzett adatok most már a csűrben vannak, s a jövő kutatói bizonyára föl fogják azokat használni közös múltunk jobb megismerésére. Felhasznált irodaiam Kosa László: Ki népei vagytok? Bp. 1998., Néphagyományunk évszázadai. Bp. 1976. Berze Nagy János: Az égigérő fa. Pécs 1958., Kalevala (Ford.: Vikár Béla, Gulyás Pál tanulmányával) Bp. 1944. Finnugor-szamojéd (uráli) regékés mondák (Szerk.: Domokos Péter) Bp. 1984. A Tejút fiai (Szerk.: Hoppál Mihály) Bp. 1980. Földisten lánykérőben (Szerk.: Bereczki Gábor) Bp. 1982. A vízimadarak népe (Szerk.: Gulya János) Bp. 1975. Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Bp. 1942. Gyökereink 7. 1998. Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben Bp. 1958. A honfoglaló magyarság hitvilágának történeti rétegei. A világfa. Bp. 1969. Eliade, Mirgea: Vallási hiedelmek és eszmék története l-lll. Bp. 1996. Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya. 1885. Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Bp. 1934. Jung Károly: Az emlékezet útjain. Újvidék 1993. László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Bp. 1974; Kovrát kagán fiainak történetéhez. Bp. 1977. Henkey Gyula: Kalocsa és környéke népességének etnikai embertani vizsgálata. Kecskemét 1979. Vargyas Lajos: Keleti hagyomány - nyugati kultúra Bp. 1999. Kovács Ágnes: A hősmese. 1979. Fehér Zoltán - Fehér Anikó: Bátya népzenéje. Kecskemét 1992. Fehér Zoltán: Bátya életrajza. Bátya 1996. Az ördögnek adott lányok Bp. 1987. Sumo, sumo, visoka si (Dusnoki népdalok) Kalocsa 2000. Bátyai családnevek a feudalizmus korában. Kalocsa 1988. Bátya néphite Bp. 1975. A bátyai antropomorf kapufélfák és szemantikai kapcsolataik. Kecskemét 1998. Két bátyai pentaton dallam. Kalocsa 1998. 89
