Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Visky András: A szökés (hangjáték)
VITÉZ Úgybizony. BÁTYUS Értem. ANGYAL Mit értesz te ezen? VITÉZ De őt ez nem zavarta egy fikarcnyit sem, fölment a szószékre és elmondta a történetet. ANGYAL Halljuk, halljuk. VITÉZ Ezt mondta az Úristen is, pontosan ezt. Halljuk, halljuk. ANGYAL A mennyei seregek nevében nyilatkozhatott. BÁTYUS És megmenekültél. A történeted miatt, amit az Istennek mondtál. Hát tudod, kinek meséld be! VITÉZ Amint elmondtam nagyapám történetét, a távolban egy gyufalángnyi fényt pillantottam meg, nem nagyobbat, esküszöm, és mintha föl-alá szaladgált volna a hómezőn. BÁTYUS Lidércfény. Hülyeség. ANGYAL Megmenekült, Bátyus, hát itt van a szemünk előtt. VITÉZ Ezt azért még ne siessük el...! ANGYAL A történetet. Hallani akarom a történetet. Úgy mondja, mint egy aforizmát. A történetben Isten elszólja magát. BÁTYUS Bolond. Kötözni való bolond. Ez nekem is eszembe juthatott volna...! ANGYAL De nekem jutott eszembe először. Ha-há! VITÉZ Jó, ha így hiszed, Angyal. Ez mindenképpen segít. BÁTYUS Folytasd, Vitéz. Mondjad már. VITÉZ De azért valamire még föl lehetett volna figyelni. BÁTYUS Stop! Én mondom előbb. ANGYAL Na mondjad, nagyokos. BÁTYUS Hát hogy az Isten, meg hát... Nem tudom. VITÉZ Angyal? ANGYAL Hát... Megvan! Az üres templom. BÁTYUS És az öreg, vagy ki, mégis végigmondta a történetet. A nagyapjáét. Az ükapjáét. A szépapjáét. A kongó, üres templomban. Ha-há. Tovább, tovább. VITÉZ Fölment a szószékre, palástban, teljes ornátus, ahogy illik. Márciusban. És egyedül. Nagyapám nagyapja Kossuth Lajos tábori papja volt, és amikor vérbe fojtották a forradalmat, őt is vésztörvényszék elé állították. Akkor az öreg előhúzta belső zsebéből, a szíve felől a Kossuth saját kezű aláírásával jegyzet menlevelet és átnyújtotta a bírónak. A bíró megnézte, majd se szó se beszéd, apró darabokra tépte és szétszórta a fecniket. BÁTYUS szörnyülködve felkiált. Jézus! ANGYAL Mária! VITÉZ Mire nagyapám nagyapja lehajolt, egyenként összeszedte, megcsókolta a markában tartott, összetépett szabadságlevelet, és visszarakta a kabátja belső zsebébe, a szíve fölé. ANGYAL Kötél általi. BÁTYUS Nem kétséges. 33
