Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Bombitz Attila: Akiről tudunk, akit sohase láttunk (Esterházy Péter: Harmonia Caelestis)
pest, hiszen a korabeli irodalmi beszédmódok egysíkúságában és statikusságában azok szükségszerűen friss energiával rendelkeztek, és többletükkel töltötték fel az egyéb érvényes, vagy éppen érvényesülni kívánó beszédmódokat. Azóta a mondat poétikájának tétje radikálisan és általában is gyengült, az Esterházy-textusra hagyatkozó poézis-poétikák - a legitimáció természetességéből következően - pedig egyaránt visszavettettek újdonságerejükből. (A „művek" nem önmaguk havonkénti leváltására íródnak, ezért furcsa, hogy a klipkorszak utániságának kritikai elváráshorizontjai még mindig elakadnak a poétikai - jelen esetben a narrativikai - újdonság tekervényes számonkérésében.) Miközben az Esterházy-mű önmaga stratégiáját és pretextus voltát írhatja fölül emlék-művé, és második monolitként vet újabb árnyat kortársaira. Mások ezt úgy mondanák, hogy szerzőink nagyon jól elvannak azon a horizonton belül, melyet Esterházy alkotott meg maga (maguk) körül. Netán a korszak merevült kondíciói hatnak vissza? Az első könyv számozott mondatokat tartalmaz az Esterházy család életéből. A második könyv egy Esterházy család vallomásaiból (közöl, válogat). Noha a könyvek alcímei korántsem igazak, ha valaki netán az Esterházy Péter családjának igaz történeteként olvasná őket. Már csak azért sem, mert a számozott mondatok nem egyszerűen mondatok. Ha majd egyszer németül is olvashatjuk a könyvet, majd láthatóvá lesz, mit meg nem enged (mi mindent megenged) magának a satz szó, mely tételt jelent filozófiai és zenei értelemben egyaránt, formulát matematikai szaknyelven, fogást gasztronómiailag, tétet a kártyában, menetet a sportban, stb. (Magyarra lefordíthatatlan szójáték.) A mondat ilyetén interkulturalitása újabb bővülést eredményez az egysíkú olvasat ellenében, mely látszólag igazat mond, de közben mind újraszedeti önmaga elemeit. A számok 1-től 371-ig 13 számozatlan (fejezetben), illetve 1-től 201-ig kilenc számozott fejezetben mérik ki a végtelen e könyvre eső metszetét. Nem mintha irányítanának olvasás közben. Az első rész számai a mondat szemiózisának ugyancsak egy német alkategóriájaként a szedésben hasznosítják magúkat A nyomdai jelek újra a síkfelület térré változását reprezentálják egy régi, bevált, s most újrahozott (magasabb szinten ismételt) tipológiai eljárás szerint. A számok sorjázása a kezdeti lendületet ugyanakkor - a nem kötelező, de lehetséges lineáris olvasás folyamodványaképp - lassuló ütemben törheti meg, hogy a befejezés közeledtekor újra a gyorsuló olvasás váltsa fel azt. A (számos) olvasás véletlenszerű permutációjában az alakzatok és a felfűzések a véges és végtelen dialogicitását célozzák. Az olvasás (látszólag végtelen számú) lehetőségével szemben a második könyv kevésbé defenzív stratégiákat kínál: a számok sorjázása megválik előző funkciójától, a látszólag véges számú, fejezeteken belül sajátlagos poétikai eljárásokkal építkező történetalakzatok szinte kizárólagos alternatívaként kínálják a lineáris olvasatot. A második könyv alcíme (és a benne szereplő számnévi funkcióba léptethető határozatlan névelő) ellenére változik menthetetlenül e rész az Esterházy-család történetébe. Pozitív egész számok párhuzamos sorjázása: a 'harmónia caelestis'-be vezető kettős út nyomvonala. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak? A két különálló rész elidegenítő effektusai finom módosulásaikban jutnak el az egyneműsítéshez. Felesleges kérdés, vajon a könyv duplicitása és mégis-egysége mennyire engedi meg a különolvasatok kritikai jogosságát. Hiszen ha könyvként, márpedig összegző, ismétlő könyvként tekintünk Esterházy munkájára, akkor a két rész olvasásának egymással szemben megnyilatkozó tapasztalatait nem elhatároltságukban, hanem modellértékű elkülönböződésükben érdemes tüzetesebb vizsgálatok alá vetni. Az Ester- házy-féle kétpólusosság más szintű megjelenéséről van itt szó. Nyilvánvaló, hogy az Esterházy névből adódó történeti lehetőségeket meg kellett ragadni. De ez nem az önreprezentáció felértékelésével történt, hanem egy olyan ország-nemzet-haza-család imágó megkonstruálásával, mely nem csak egyszerűen egy családregényt eredményezett, de 76
