Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Visky András: A szökés (hangjáték)
BÁTYUS mintha olvasna. A fölváltva idézett szöveg alatt a szemtanúk közös emlékezését idéző hanghatás. „A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott..." ANGYAL Legalábbis így láttak akkor... De nem így a rögtönítélő bíróság, néhány hónappal később, mindössze... A nagyméltóságú rögtönítélő bíróság egészségtől kicsattanó, pirospozsgás arccal végezte munkáját, csak úgy röpködtek a vidám halálos ítéletek, vagyonelkobzások, kisemmizések, számolatlan számkivetések... BÁTYUS Legalábbis így láttuk most, nem is olyan régen... ANGYAL Tüzet szüntess... Ne innen, élőbbről. Onnan, hogy: „Korán reggel előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról, társaim beleegyeztek... BÁTYUS.. .Vasvári és én föl s alá járkáltunk a szobában... ANGYAL...Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony... BÁTYUS.. .egyenesen Bécs felé... ANGYAL... anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna... BÁTYUS.. .Jó jel! - kiáltánk föl egyhangúlag."* ANGYAL Bécset leszámítva. BÁTYUS belejön. Meg az oroszokat, Szeben várában. Akiket mind egy szálig kiűztünk. ANGYAL Honnan? BÁTYUS Szebenből, emlékszel. Úgy ötezren lehettek az ostrom elején. ANGYAL Én egy Kőváryra emlékszem, osztálytársam volt Nagyváradon, nem, nem, évfolyamtársam Temesváron a Katonai Akadémián, de lehet, hogy a tanítványom a kolozsvári egyetemen. A Kőváry, ipszilonnal, már a harmadik neve volt, amikor megismertem, most meg valahogy másképpen hívják megint. Egy igazán tehetséges besúgót ismertem meg benne, a szakma megszállottját. Csak szeretettel tudok gondolni rá. Kiderítette, hogy német és kivándorolt. Búsás jóvátételben részesül, mert erőszakosan megváltoztatták a nevét és szenvedett tőlünk a németsége miatt. Született győztes. BÁTYUS Én csak arra a szuronyra gondolok. Jó jel. Röpül a magyar szurony, a tavaszi napsütésben, Bécs felé, ki tudja hol áll meg... ANGYAL Zuhogott az eső. BÁTYUS Mindegy. Repül, mint a villám, a tavaszi esőben, Bécs felé... Hát erről nem volna szabad megfeledkeznie a csüggeteg népnek. ANGYAL Volt ott a szobában egy férfi, senki nem tudott róla semmit, Bolond Huszárnak szólították, mintha ez mindenkinek természetes lett volna, hogy így hívják. Mellettem állt, és amikor elröpült a szurony a bot végéről, egyenesen Bécs felé, az elragadtatott kiáltozások után a mennyezet felé mutatott és azt ismételgette kiáltozva: „A szurony! Jön vissza a szurony! Hasalj! Meneküljünk! Gyűjtsé- tek össze a gyermekeket és az asszonyokat..." Fejvesztve kirohant a teremből. Mindenki harsányan nevetett rajta, volt, akinek még a könnye is kicsordult, meg * Részlet Petőfi naplójából 25
