Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)
nyes elvi alap, valamint a marxizmus-leninizmus tételei és sztálinista gyakorlata között feszült, tette lehetővé azt, hogy a kommunista rendszerben nevelkedett ifjúság, az értelmiség és a munkásság számon kérje a megtagadott elvi alapot a zsarnoki rendszeren, és fellázadjon ellene. Ez a fasizmusban Bibó István szerint elképzelhetetlen.19 Hogyan lehet a magyar forradalom eredményeit konszolidálni? Milyen módon teremthető meg a magyar forradalom legitimitása? Bibó István október 30-31-én papírra vetett javaslata a demokratikus legitimitás megteremtését szolgálta, ahogy ezt kívánta elősegíteni Az európai egyensúlyról és békéről (1943-1944) szövegével és A magyar demokrácia válsága (1945) című esszéjével is. Kibontakozási tervezet Az egypártrendszer és a kapitalista restauráció rossz kettősségével szemben a forradalom által megteremtett erőviszonyok lehetővé teszik a több párt közötti szabad választáson alapuló parlamentáris demokráciát. Ennek a demokráciának több feszültséget és félelmet is fel kell oldania: a restaurációtól való félelmet és az egypártrendszer visszatérésétől való félelmet. A forradalmi ifjúság nagy része és a munkásság ugyanis szembenáll a kapitalista restaurációval, a kommunisták eltávolításával az általuk elfoglalt pozíciókból, az egyház és az állam szétválasztásának felszámolásával, az egyházi iskoláztatással. A parasztság többsége viszont hajlik a közép- és kisüzemi kapitalizmus, az egyházak tekintélyének, s az egyházi iskoláztatásnak a helyreállítására, továbbá minden pozícióból szívesen lecserélné a kommunistákat. A közöttük lévő feszültség feloldására közös alapot kell találni, ami nem lehet a terror, hanem csak a szilárd törvényesség, de nem lehet a történelmi hagyományokon alapuló monarchikus-arisztokratikus legitimitás sem, hanem csakis a népakarat szabad megnyilvánulásán alapuló modern, racionális törvényesség, a demokratikus legitimitás. A demokratikus legitimitást sem egy rögtönzött kormányszerv által megállapított valamiféle demokratikus választójog alapján összeülő népképviselet alkotmányozó működése, sem nemzeti egységlistás választás nem alapozhatja meg. Az azonnali választások a forradalmár kommunisták és szocialisták restaurációtól való félelmeit erősítenék fel, az egység19 VT IV. 139-156. V.ö. III. 5-123. A marxizmus-leninizmus felhasználta és elhasználta azokat, akik komolyan vették célkitűzését és kettős mércével mért: saját magát felmentette a valóság kontrollja alól, míg a rajta kívül lévő világot az eszménnyel szembesítette. Azzal az eszménnyel, amelyet maga megtagadott. Lásd még: Reitzer Béla: A proletárnevelés kérdéséhez (Nevelésszociológiai bírálat). Szeged, 1935. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadványa, 14., Életút 28-32., Szabó Miklós: Múmiák öröksége. Politikai és történeti esszék. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1995. 41-44, 47-49. Vö. Isaiah Berlin: Kari Marx. His Life and Environment., Oxford, 1978. Oxford University Press, Uő: Against the Current. Essays in the History of Ideas., Oxford, 1981. Oxford University Press 252-286, Uő: Négy esszé a szabadságról. Európa Kiadó, Budapest, 1990.107-333., Uő: The Sense of Reality. Studies in Ideas and Their History. Chatto and Windus, London, 1996. 77-167, Uő: The Proper Study of Mankind. An Anthology of Essays. Pimlico, London, 1998. Haimah Arendt: A forradalom. Európa Kiadó, Budapest, 1991. Uő: A totalitarizmus gyökerei. Európa Kiadó, Budapest, 1992, Uő: Múlt és jövő között. Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén. Osiris Kiadó - Readers International, Budapest, 1995. A Berlin-Bibó párhuzamra lásd: András Sándor: Haza és ország - nemzet és nép - szabadság, egyenlőség - szabadság, testvériség. Szabó Zoltán nemzetszemlélete és a harmadik út. Kortárs, 1995/5.1-29, egybevetés: 12-13, Dénes Iván Zoltán: A köz java és az egyén boldogsága: a politikai és az egyéni szabadság viszonya. Világosság, 1998/5-6. 114-131. A Bibó-Arendt párhuzamra Vö. A hatalom humanizálása 284-297. A rekonstruált gondolatmenethez felhasználtam: A hatalom humanizálása 294-295. 44
