Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)

Dénes Iván Zoltán Bibó, a legcsendesebb Németh László hatása Bibó Istvánra Bibó Istvánt inspirálták Németh László gondolatai. Elsősorban azok a Tanu-írások, ame­lyek a kelet-európai népek közötti szolidaritásra vonatkoztak, de azok is, amelyekben Né­meth László az európai fejlődést értelmezte. A Magyarság és Európa alapgondolata, misze­rint a magyarországi értékválság megoldása példa lehet a többi európai nemzet számára, ugyancsak hatott Bibó István gondolkodására. A VII. Gergely és Az áruló továbbgondolásra késztették. Reflexióit - amelyek közül az első az Uchrótiia és Az európai társadalomfejlődés értelme gondolatmenetét idézi emlékezetünkbe, a második pedig az 1976/77-es levelek témáival cseng össze - papírra is vetette. Az „új euró­pai gandhizmus" gondolata és a Cromwell-Gandhi szembeállítás, az erkölcsi öntudat és a gyakorlati intuíció drámája (ha ismerte) nagy valószínűséggel szintén mélyen érintette. Az értelmiség „örök emberi" szerepe, a „példaember" és „példanemzet" követelménye, az osztálynélküli társadalom kispolgári szocialista víziója mind-mind megjelentek Bibó Ist­ván értékvilágában. Igaz, minden elem más kontextusba került és más jelentést kapott, mint Németh Lászlónál. Ám azt, hogy Németh László írásai továbbgondolásra ösztönöz­ték Bibó Istvánt, bizonyosnak tarthatjuk. Bibó István már 1938-ban nagy elismeréssel írt Németh László Tanújáról, 1940-ben pedig Németh László munkásságát a magyar válságirodalom magasiskolájának nevezte. Valószí­nűleg 1939-ben személyesen is megismerkedett Németh Lászlóval az író lakásán, és akkor teljesen egyetértett Németh László Kisebbségbenjének gondolatmenetével és előfeltevései­vel. 1947-ben a Magyar Közösség elleni koncepciós per sajtóbeli előkészítése idején minden ponton megvédte Németh Lászlót a vádakkal szemben. 1948-ban két előadásában és két esszéjében nagy tapintattal és empátiával, óvatosan és udvariasan, de határozottan bírálta Németh László magyarságtudományi, a magyar jellegre vonatkozó nézeteit. Az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című esszéjében pedig tételesen viszonyult a Kisebbségben állításaihoz, immár igen kritikusan.1 Németh László első, Bibó Istvánnal kapcsolatos véleményét 1945-ből ismerjük és láthat­juk, hogy az író igen nagyra becsülte őt. 1947-es védelmét nagyra értékelte és az 1948-as bí­rálatot méltányolta (ha nem is fogadta el). Fontos szemléleti párhuzamot kínálnak a két gondolkodó forradalom alatti írásai. Az 1950-es évek elejétől a két belső emigráns és csa­ládja rendszeresen együtt szilveszterezett, és kapcsolattartásuk nyomon követhető ettől kezdve Bibó István börtönévein keresztül (amikor Németh László közbenjárt Kádár János­nál Bibó István szabadon bocsátása érdekében, a jelek szerint nem sok sikerrel) szinte egé­szen Németh László haláláig. Bibó István 1976-ban rádióelőadást írt Németh Lászlóról, 1 Az esszé hátterét és kontextusát monográfiában dolgoztam fel: Eltorzult magyar alkat. Bibó István vitája Németh Lászlóval és Szekfü Gyulával. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. Jelen tanulmány a monográfiában szereplő kitekintés anyagán és következtetésein alapul. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom