Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Orosz László: Igény az új európaiság iránt (Németh Lászlóról, 1946-ban)

szágában akkor kap megafont a népi irány, akkor indul meg a Válasz, akkoriban lesznek országos nevek Erdélyi József, Kodolányi János, Veres Péter." „Minél jobban távolodunk az 1935. évtől, annál többen látják be, hogy ez volt a magyarság utolsó hatalmas alkalma." (Kisebbségben III-1V. 322-5.) Ma, miután tisztán látjuk az eseményeket, nehéz megértenünk, hogyan bízhatott Németh a Gömbös-féle reformban. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy abban az időben minden olyan irányzat kedvezőnek tűnhetett fel, amely kivezetést ígért a Bethlen-féle reakciós konszolidációból. Németh hamarosan észrevette, hova vezet ez az út: 1935 nyarán visszavonult a rádiótól. Ez a visszavonulás egyben kivonulás a politikából. 35-ben volt az utolsó alkalom, hogy a középosztályon belüli vagy a középosztályhoz csatlakozó értelmiség csinálja meg a reformot. Ezután már csak egy út maradt: a nép széles tömegeinek forradalma, s egy alig járható ösvény: új, osztályoktól független értelmiséget szervezni s ennek segítségével megkezdeni a reformot magánvállalkozásként. Németh az utóbbit választotta.

Mi ennek az útnak a konkrét munkaterve? Új értelmiség nevelése s munkábaállítása a magánkezdeményezés-szabta szűk határok között. A végső cél itt is a nagy utópia: Tele- pes-Magyarország.

A nevelés eszköze: parasztkollégiumok. Ezek célja nem gazdaképzés, hanem vezető- képzés. A magyar elitet kell megteremteni, mert a „magyar középosztály reformra hajló töredéke olyan kicsiny, szegény, tétova, hogy egymaga nem lehet motorja a változásnak. A népi igéken a közéletbe benyargalt vezetők pedig kevés kivétellel megdöbbentően hűtlen emberek, akik lefelé beszélnek, és fölfelé kapaszkodnak." (Kisebbségben III-IV. 270.) A népnevelési terv Némethnél találkozik a szigetre-vonulás vágyával. Tíz-tizenkét parasztfiút szeretne maga köré gyűjteni, együtt tanulnának, együtt kertészkednének, s megteremtenék kicsiben azt a telepet, amelyet nagyban a hivatalos reformnak kellett volna létrehoznia.

Nem szabad elfelejtenünk, ez a szigetre vonulási terv nem elméletileg meggondolt és helyesnek felismert út, vagy legalábbis gyökerében nem az. Németh egy pillanatra sem tud megszabadulni magától: szunnyadó, régi vágyai állandóan befolyásolják új terveit. Még 1934-ben írta: „Régi tervem, hogy mihelyt anyagi helyzetem megengedi, kisebb, vidéki birtokra húzódom vissza, ott kertgazdaságot, műhelyt, laboratóriumot rendezek be, folyóirataim, írásaim kiadására kéziszedéses nyomdát állítok be, s olyan kiválóbb fiatalemberekkel veszem magam körül, akik engem mesterségre, gazdálkodásra, más életsorsok ismeretére taníthatnak, s akiknek én is átadhatom, amiről azt hiszem, hogy később hasznukra válik." (Tanú 1934. 258.) A hivatalos reformból való kiábrándulás ezt a tervet növeli elitiskolává, s teszi egy új mozgalom kiindulópontjává.

Némethnél a tanulmány az akadályokat nem ismerő optimizmus műfaja, a kiábrándulásé a regény és a dráma. Miért van ez így? A műfajok természetéből következik. A Németh- tanulmány: egy eszme, amelyet a szubjektivitás lírája fűt, egy felvetődő ötlet, amelyet nem az értelmi megfontolás tesz átütő erejűvé, hanem az önmagában rejlő erő s a kifejezés nagyszerűsége. A dráma és a regény a nagyobb belemélyedés műfaja. Itt nem eszmét, hanem eszmét hordozó embert kell teremteni, s olyan embert is, aki állást foglal az eszme mellett vagy az eszmével szemben. Németh eszméi kétféle emberek közé kerülnek: a valódi emberek s az általa teremtettek közé, s írói becsületességét bizonyítja, hogy nem mindig az előbbiek között járnak rosszabbul. Elsősorban a Bűnre gondolok itt, ahol, mint Gaál Gábor írja: „A Tanú meggondolásai meghátrálnak." (Korunk 1937) S ha Németh a Bűnben becsületes az élettel szemben, a Cseresnyésben megmutatja, hogy ez a becsületesség csak úgy ér valamit, ha emellett vállalja az eszmét továbbra is. Cseresnyés két kő között őrlődik. Egyfelől, családján keresztül elszakíthatatlanul hozzá van kötve osztályához („Úrinőt vettél el s az azt akarja, hogy lányai is úrinők maradjanak" - mondja Cseresnyés felesége), másfelől alul sem találja meg azt a közösséget, amely befogadná. Cseresnyés azt hiszi, hogy a né31