Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Sándor Iván: A helyzet tisztázására való törekvés nyomában (Németh László Proust-esszéje)

A kérdést folyamatosan, vagyis egy már lezáruló, és egy még ki nem alakuló korszak feltárásra váró köztességében is fel kell ma tenni. Ez a még fel nem tárt köztessé# rejti a problémák mögöttesét. Azt, hogy az európai kultúra évezredes értékeinek {még) esélykorszaka után, milyen művészet (regény!) formálódhat, az esély elvesztésének abban az időterében, amelyben az élet „természetes" kereteiben megy tovább, a történelem is írja új fejezeteit, és a támpontok eltűnése mindennapos, új létszíntereket, személyes-históriai kontextusokat alakít ki.

A nagy művek, amelyek koruk problémáit magukba foglalják, maguk is mindig problematikusak. A Recherche-t ma is így nézhetjük, de kevesen látták ezt világosan születése évtizedeiben. Becsüljük hát meg Németh esszéjét, zárósorait: „A problematikus művek az olvasó nagy hozzájárulását követelik, de mi ezt a hozzájárulást már megadtuk...rettegnünk kell az időt, melyben egymás hegyén-hátán alszanak az ellentmondó ítéletek... Nincs örökké élő mű; a művek meghalnak és feltámadnak. Hogy fel tudnak támadni, ez a halhatatlanságuk."

WT- i J ( Sít wtfasulétk. i

(£)

Ű ISAuMtíUjU, ■i'- 1

—•

—*

: a- Vf JuMd

■LU J

f P, KafX*

' WmjAp Zsaí /h-miSíj

. kdíMMJwp,.. ’fJLfnl, i ■

4 ^luJtb-XXj

VbűtLá/h^ .

To^U. -Kút

m

10