Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Sándor Iván: A helyzet tisztázására való törekvés nyomában (Németh László Proust-esszéje)
Sándor Iván A helyzet tisztázására való törekvés nyomában Németh László Proust-esszéje l. A helyzet tisztázása a legfontosabb a számára, írja Esterházy Péter Beck András esszékötetének ajánló soraiban. Az egyik legtalálóbb EP megjegyzés. Többről szól, mint amennyit mond. Nem állítanám, hogy a kötet minden írásában teljességgel megvalósul ez a cél, de Beck András igen értékes változatokban irányítja rá a figyelmet arra, hogy a magyar gondolkodástörténetben és az irodalomról való beszédben hiánycikk a tiszta helyzet keresése. Mi lehetne a hiánypótlás? A problémára irányított olyan kitartott pillantás nélkül - amelyben fókuszba kerülhet egy irodalomtörténeti korszak, továbbá egy kultúrhistóriai szakasz jellege, a történelmi alakulások összjátéka, vagyis az, ami egy mű, egy probléma „mögött" van - bizonyára remény sincs a kérdéskör megközelítésére. A tisztázást kereső pillantás visszabont az értelmezésekkel már megmerevített- hez-agyonbeszélthez, átrendezi a kánonokba kövesedett kontextusokat, és az újabb kor irodalmi-művészeti-történeti tudatában visszahozhatatlannak tekintett eredetit keresi. Az eltűnt nyomában járva, a még fel nem fedezettet. Az így láthatóvá delej ezett tárgyra-problémára vetett kitartó pillantás átmetszi az időt, hasonlóan a prousti madelaine ízét kereső tízszeri alámerüléshez, amiközben maga az alámerülés lesz a tiszta helyzet története, szerencsés esetben megtörténése. De a „vissza", a „mögött" körüljárásaiban megmutatják magukat az „előre" utalásai is: az, hogy valóban megtörténik-e a történet a (hányszori?) alászállás nyomán. Ha igen, mi lehet a hozama? Ha nem, mi a kudarc oka, konzekvenciája? Beck András sok tisztítószeres-seprűs mondata között az egyik - talán maga sem volt a tudatában, mikor leírta, hogy milyen messzire mutat „Valóban mindig olyan nagy baj, ha valamiről nem tudjuk megmondani, micsoda?" Fel lehetett volna tenni ezt a kérdést tizenöt-húsz éve? Arról nem is beszélve, hogy a huszadik század első harmadában? A kérdés: helyzet-tisztázó kérdés. Egy újabb korszak hiteles kérdése. Végiggondolandó: ha elindulunk a „mögött- jei" nyomában, miféle poétikai-esztétikai-irodalomtörténeti-bölcseleti-történelmi problémákon kell(ene) átzsilipezni magunkat ahhoz, hogy elmerülhessünk a szá6
