Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Németh Ágnes: Utószó egy naplótöredékhez
Másnap Ella betelefonál a művelődésügyibe. Aczél meglepett: Laci is.... Ugyanis Kodály is megkapta. Ez megnyugtató és kitüntető, hogy Kodállyal kaptam meg. De a levelet be kell vinni. Három nap várakozás: most tárgyalják meg, hogy elfogadhatjuk-e. Az üldöztetési mániám már kezd fogalmazni: így, hogy énnekem ajánlották fel: hazaárulás - de bezzeg ha F.M.-nak, nemzeti dicsőség. De nem, péntek reggel Aczél hangja, mintha csak félórája tudná: Melegen gratulál s azt tanácsolja, hogy fogadjam el. Most már aztán nincs sértődés (olvashatatlan): két hónapig ez a bécsi út fog nyomasztani: hogy bírom ki, kell-e mondanom valamit, gyakoroljam-e (olvashatatlan szó) a német(et). Közvetlenebbül: a levél. Kivel ellenőriztessem, hogy ne legyen nyelvi hiba benne. (Még német szótáram sincs itt fenn.) Nem nekem való már (pedig irigylik) a dicsőség sem. Jobban felviszi a vérnyomást, mint a megszokottabb üldöztetés. Pedig a legnagyobb még ezután jön. Az elhalasztodó (sőt éppen a fordítottjára forduló) nyugdíjba menetel! * * * Az utolsó hónapok három gondolatnak adták át az irányítást. - A népesedési grafikonok nagy egybevágása avval, amit én, a javíthatatlan reménykeltő tapasztaltam: a magyarság mint a királynőjét vesztett raj - pusztulásra ítélt egyénekre esett -, ez tükröződik a felduzzadt olvasóréteg elzüllésében, szembefordulásával mindennel, ami magyarságára emlékezteti; éppúgy mint a szülésszám apadásában. (Olvashatatlan, érthetetlen szövegrészek) Holott nekem semmi sem esne olyan jól - mint az obsit; a felelősség végleges feladása, sz Istennek is, ahogy Bachról olvastam. (Olvashatatlan szövegrészek) Negyven év - minden pályán és országban túl van a nyugdíjas határon. Mért ne engedjen hát engem is a passziómnak: kor, betegség, kilátástalanság? Ez a szerencsétlen díj - miközben csak a gyűlöletet s félelmet gyarapítja köröttem - ezt érzem - a jó lelkiismeretet fenyegeti, a tervbe vett s már megkezdett lazításban. Utószó egy naplótöredékhez A fentebbi napló-töredéket egy nagyalakú, kék füzetben találtuk, aminek a felirata: Négy próféta (másolás) (1965 február 21-től) A szöveg végtelenül rosszul olvasható, főleg a második része. Javítás viszonylag kevés van benne, de a betűk nincsenek kiírva, a mondatok befejezve. A füzet további részében valóban a Négy prófétából vannak részletek: Jezaia, Jeremia, Hosea sorrendben. Németh László február 13-án a Mathiász-panzió bemutatójára ment fel Budapestre. A bemutatóról Ádám Ottónak ezt írja: „Az előadásról egyébként kellemes benyomással jöttem el. Az első helyen áll Tolnay játéka. Több jelből arra következtettem, hogy a szerep nem 4
