Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - 70 ÉVE SZÜLETETT KONDOR BÉLA - Ágh István: A ló és az angyal jegyében (Nagy László és Kondor Béla barátságáról)

Nagy László mindig azt tapasztalhatta, amit én az akkori újév napján. Emlékszem találkozásaikra, de csak töredékes az emlék azokról a helyzetekről, helyekről, ahol az a másik élet történt meg egy másféle időben. Kondor rajzokat visz a szerkesztőségbe, csak dolga végeztéig ül ott, aztán egyenes gerinccel föláll, s szapora léptekkel elmegy. Inkább a Belvárosi kávéházban, ahol Tamási Áron jelenléte szabja meg a rendes öltözetet, a komoly társalgást és a fesztelen kedélyt. Ha meghívott vendégekkel otthon, akkor Szécsi Margit énekének örül, s mert mindketten pestlőrinciek, a szülőhelyi élmények miatt lehetnek egymás cimborái, Béla az énekre orgonaszóval felel, László földrengéses arca mosolygósra változik, s kitart az éjszakai indulásig. Szép, egyértelmű emlékek. A barátságnak nem voltak zavaró mozzanatai, egyértelmű szeretet, testvéri bizalom jellemezte, semmi haverkodás, de nagyrabecsülés, tapintat, együttérzés, bajban való segítség. Nagy László lehetőségei által bátor kiállás az embert és művészt nyomorító körülmények ellen. Gyengéd aggodalma az alkohol miatt: „A legkisebb angyalt könnyű elítélnem. És könnyű fölmentenem is, hiszen enyhülést, feledést is adott barátomnak. De hogy szorítsam meg az olyan erőket, akik a legnagyobb formátumú magyar festőt magára hagyták." Válaszolt búcsúztatójában az „elcsúszott az aszfalton" féle megítélésekre.

Kondor előbb halt meg, őt nem késztette olyan megvallásra a gyász, hogy „mennyire hiányzik... nem pótolja senki és semmi." Mi pedig csak a megérzést tarthatjuk bizonyítéknak barátságunkra, s a csöndes konkrétumokban próbálunk fogódzót találni. Egy őszinte beszámoló levélben, melyet az 1961-es mártélyi nyáron írt. Aki ismeri a szavak mögötti valóságot, az a jelzéseket megsokszorozhatja: „még csak hat karcot csináltam. Mind Blake-hez... Még egy hetem van, azután megyek Pestre, amely város innen nézve elég borzasztónak tűnik most. Lárma és rossz ismerősök, házasság, pénz stb. Pénz itt sincs... kétségbeesve gondolok adósságaimra, meg a teljes anyagi csődre, amely éppen holnap következik majd be... Egy hét múlva találkozunk. Hétfőn."

Az Arccal a tengernek, 1966-os válogatott kötethez ő készíti a védőborítót, a kötéstervet és az illusztrációkat. A védőborítón a Menyegző ifjú emberpárjának vonalban absztrahált képe, csak a segítségért nyújtózkodó és a virágot tartó kéz a megnevezhető, szárnyak tűnnek át a paláston, holdba vagy napba vagy virágba fogalmazódik át az egyetlen emberi fej, közben az egész kompozíciót hatalmas élő vitorlásnak véljük, melynek a hajószerkezet a távlata a tenger kékjén. Önálló mű az irodalmi inspiráció alapján. S mind a nyolc grafika így változtatja a verseket Kondor-művé. A Lánglakodalom füstjéből alakul a háború angyala, repülő ítéletvégrehajtó kezére csatolt szárnnyal a pici ház fölött. Majd Az angyal és a kutyák sötét kutyafej iszonyata, szárny-ruha tépő ebek és földbe gyökerezett angyallábak. A Virágénekhez társul a költő és képzőművész minden csalódásból fakadt képzete, a kézben a vágott rózsa, a lefejezett, lehulló hatalmas rózsafejek, a megszerkesztett, szerkezetszerű szárnyak árvasága. Lehet A város címere fekete katonája is angyal, a gonosz, kinek a jó angyalok buknak alá denevér szárnya mögül. A Kondor-szimbólum a Nagy Lászlóival legerősebben a Búcsúzik a lovacska rettenetében találkozik, a kerub-költő szomorú, koponyába váltó lófejekkel, a teljes forma égbe tart, akár egy szárnyatlan darázs, a lovacska lelke. A Menyegző másik

72