Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - 70 ÉVE SZÜLETETT KONDOR BÉLA - Ágh István: A ló és az angyal jegyében (Nagy László és Kondor Béla barátságáról)

világ... És én nem mondtam neki soha: Te drága, te drága". A Temetés utánban a saját kísértő halálával veszekszik, úgy akar élni, hogy ne a kondori sorsot élje, s ne a pohár fölötti pozíciót hagyja örökül, mint utolsó fényképet. „Oknak okozat iktatva: a szesz lángangyalai viszik a koporsót." Már mindig a temetés után van:

Nem rózsával, tökéletes rémmel nézni szembe, ez itt az örökség ez a kincs tőle, a földbe vakult széjjelmart rézkarckirálytól, a gyász ragyogtat érte: tengert a redők

Magam vagyok már, ez is világos

Amíg Kondor élt, a baráti érzelmek nem voltak nyilvánosak, egymásnak kimondani sem tartották szükségesnek. Inkább a tömör méltatás, mint az 1965-ös kiállításról: „mint a legkiválóbb rajzoló a rézkarcban alkotott először nagyszerűt. .. Méltán nevezték a rézkarc királyának. Hamarosan kitűnt, hogy tehetsége sokrétűbb... hogy nemcsak kiváló festő, de kitűnő kolorista is. A képzőművészet izmusainak nem esik rabjául, játszik velük, mint macska az egérrel... művészetének lényege az erkölcsi tartás... Véleménye hol férfiasán haragos, hol tündéden humoros vagy gyermekien őszinte és kegyetlen. Kondor Béla kiállításán az emberféltő humanizmus sugárzik." Emlékszem, ez a kiállítás milyen rövid ideig tartott nyitva az Ernst Múzeumban a forró nyár közepén. Ha már nem lehet letagadni, megadták neki a lehetőség látszatát. A méltatás nem említi ezt, mégis az a célja, hogy kiszóljon a néptelen tárlatból, s körébe vonja a hiányzókat is.

Kondor művészete a Menyegző verselemévé válhatott. Mi tudná a dáridó pimasz fényképészeit hívebben megjeleníteni, mint a „kék darázs-gépek, precízek, csupa gombok, rugók) motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól." A vers szavakkal teljesíti ki az ábrázoló művészetet, ugyanakkor azzá is válik, mint hatalmas panoráma-kép. A festő a költészetet „testemből való hiány"-nak mondta, Nagy László költészetében a barát testéből való hiány lett, múlhatatlan sajgás, vé- set a sebes cédrus nagy embersebei között: JAJ A KERUB KONDOR ORKANHU- ZATÚ SEBE. Ez már a törvényesített halhatatlanság. Ezután már csak a saját nyelvén lehet előidézni, ahogy meg is történt legutoljára a Hét vers Kondor Béla képeihez ciklusban, 1977 novemberében történt. Tűnődés mártírja a Darázskirály, halott fiúknak beszél: „süvítsen-e szárny... avagy szétpukkanjon szívem a földalatti keszonban... ma nem születik szárnnyal bárki szárny és távlat bánata ez... fűnyelvvel biztassatok fiúk" - a született gyilkos Késes ember ellen, valami olyan tengerész-álomért, ahol a szerelemben megváltódni lehet, s „attól a perctől nincs közöm disznó szavakhoz... s mint kire szerelem édesen nagy súly esett / Bermuda-háromszögedben elsüllyedek." Szent Péter „gönczében" teszi a szépet régies nyelven és írásmódban, ahogy képei középkoriasságában is van valami esendő játékosság, groteszk elevenség, báva mosoly. És kegyetlen hang is, ha a Gitáros nő elszökött. Vége a szerelmi önhitetésnek, csak a Fiatal menyasszony tétova szerepjátszása az öreg mellett, a mennyországgal díjazott kín ajánlata. így

70