Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Beke György: Kisebbik Torontál

hont számukra. Mindig visszavágytak a hazába. 1882-ben bukoviai székelyek küldöttsége kereste fel Tisza Kálmán miniszterelnököt és Szapáry Gyula pénzügyminisztert. Tisztelettel kérték, hogy hozzák vissza őket „a régi, igazi, édes hazába". Bécs neheztelésétől tartva, a pesti kormány nem merte vállalni a telepítést, hanem a társadalomra bízta a feladatot. A lapok lelkes cikkekben szólítottak fel adakozásra, és hamarosan 50 ezer forint gyűlt össze.

Szádeczky Lajos történész:

„A bizottság 1883 elején megbízta herceg Odescalchi Artúr akkor országgyűlési képviselőt és e sorok íróját, hogy menjünk ki Bukovinába, és hozzunk ezer székelyt az Al-Duna mellé.

Március 16-án indultunk el Budapestről. Keleti testvéreink úgy fogadtak, mint megváltót."

Bejárták mind az öt székely falut: Józseffalvát, Hadikfalvát, Andrásfalvát, Istensegítset és Fogadjistent.

„A nép tömegesen tódult elénk és íratta fel magát, úgyhogy ezer helyett kétezernél is többen iratkoztak fel, akik készen álltak a vasúton való bejövetelre, és 200 ember húsvét után szekereiken Erdély felé volt indulandó".

Újságíró is kísérte a hazatérő csapatot, a Pesti Napló munkatársa... Tokajban egy pohár nektárt nyújtottak át minden székelynek... Nyíregyházán hatalmas éljenző tömeg, a zenekar a Rákóczi indulót játsza... Debrecenben 30 ezren várták a vonatot. Kolbász, tepertő, szivar, bor... Püspökladányban az elöljáróság díszben várta az érkezőket... Szolnokon hajóra szálltak... Egész Szeged talpon van, zászlók, mozsárdurrogás... Titel feldíszített kikötőjében magyarok, szerbek ünnepelnek... Megérkeznek Nagy-Györgyfalvára, amelynek nevét Sándoregyházára változtatják...

Egy másik történész, a csángókérdés leghitelesebb szakértője, Mikecs László - ő is a hazatelepítés híve - a modern honfoglalás árnyoldalait is feltárta. Az új, „kicsi Székelyföld"a delibáti-homokpuszta és a Duna árterülete között Magyarország egyik legnehezebb terepe. A homokot „Magyar Szaharának" nevezték, a Duna pedig újra meg újra elmosta a házakat. Megtelepedésük után öt évvel a székelyeket is elöntötte az áradó folyam, egész addigi munkájuk megsemmisült.

De ez a három székely falu, Sándoregyháza, Székelykeve és Hertelendyfalva mégis megkapaszkodott a nehéz terepen, virágzó mezőgazdaságot épített ki az ország legdélibb csücskében. A szorgalom és a helytállás csodája volt. A székelyek száma itt, az Al-Dunánál végül elérte a 4000 főt.

Mennyien élhetnek most - Moldvai csángóföld, Bukovina után, harmadik hazájukban - a torontáli végeken?

Hertelendyfalván 1999-ben egyetlen gyermek sem született; a halálozások száma 13 volt. Sándoregyházán 8 születéssel szemben 55 halált jegyeztek be az anyakönyvbe. Székelykevén volt legnagyobb a születések száma, 24, de a halál itt is kétszeres: 47.

Immár nem az élők lélekszámát kell számon tartanunk, hanem a végső pusztulás idejét kutatnunk, rettegve? Sándoregyházán 1968-ban még 3500 székely élt, a faluban gombgyár működött. A gyár most Pancsován üzemel, megszűnt a fafeldolgozás is. A fiatalok közül többen keresik a kenyerüket a Skandináv félszigeten és Németországban, mint itthon. A hajdani alapító, Bonác Sándor Csanádi püspök nevét viselő falu lakói alig tesznek ki hatszáz főt. Anyanyelvű iskola nincs. Művelődési élet nincs. Újság a faluba nem jár.

Nemcsak jövője nincs Sándoregyházának, de immár jelene is alig...

Ahol megmaradnak, akik megmaradnak - a roppant szorgalommal kötöttek szövetséget. Kőművesné Nyári Márta tudósítása Szajánba hív. Az észak-torontáli község városias fő utcája, a házak, a gond arra vall, hogy a Tito-világ és a polgárháborús viszályok közepette is, a hajdani szegedi dohányosok utódai őrzik jómódjukat. Ebben a faluban is gazdag nép80