Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Pomogáts Béla: A könyves ember

galább komoly részének öntudatosítása, nevelése és művelése nélkül a legszebben elgondolt társadalmi és gazdasági rend sem valósulhat meg Magyarországon, vagy ha megvalósulhat, nem mi valósíthatjuk meg, hanem megint idegenek idegenül, és a magyarság benne elsorvad, mint ahogy a jómódban élő tüdőbajos embert sem mentheti meg a módja a sorvadástól."

A háború után bekövetkező nagy történelmi változások valóban igazolták Püski Sándor (és persze Németh László) előrejelzéseit. Magának a könyvkiadónak a helyzete is bizonytalanná vált, noha könyvesboltjának és kiadójának 1950-es államosításáig még végezhette munkáját, ha megszorított keretek között is. Ekkor adta közre Szabó Lőrinc Tücsökzene című kötetét, bizonyára ez a könyv volt kiadójának legfontosabb munkája 1945 után. Az államosítást követve feleségével együtt kis kerámikus-műhelyt működtetett, népes családját ebből tartotta fenn. Az 1956-os forradalom napjaiban részt vállalt a Petőfi párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt szervezésében, az október 31-én a Városligetben, a Vajdahunyad-várban tartott újjáalakuló gyűlésen őt választották meg a Féja Géza, Illyés Gyula, Keresztúry Dezső, Kodolányi János, Németh László, Reményik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron és Veres Péter által alkotott „Irányító Testület" titkárává. Ezen az alakuló ülésen fejtette ki azt a gondolatát, miszerint „a parasztpárt ideológiája Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Ady Endre és Móricz Zsigmond könyveiben található meg."

A magyar forradalom leverése után nehéz esztendők következtek. Püski Sándor fiai az Egyesült Államokba távoztak, ő feleségével magára maradt, ráadásul 1962-ben egy provokációs ügy keretében bebörtönözték, ahonnan csak 1963-ban szabadult. Az ügy hátterében az állott, hogy Püski Sándor és néhány barátja felfigyelt az erdélyi magyarok szorongatott helyzetére, és ennek tanulságait írásban is rögzítette. Az ügy mindenesetre jellemző volt az akkori idők kádárista politikájára, amely ahelyett, hogy szót emelt volna az erdélyi magyarság jogfosztása ellen, azokat vegzálta, akik felismerték és szóvá tették a szomorú tapasztalatokat. Valójában ez a politikai üldöztetés késztette Püski Sándort arra, hogy 1970- ben kitelepüljön fiaihoz Amerikába. Hamarosan kis könyvesboltot hozott létre New York „magyar negyedében", újraindította könyvkiadói tevékenységét, például Gombos Gyula, Borbándi Gyula, Vatai László, László Gyula, a már említett Faludy György, valamint a felvidéki Janics Kálmán és Duray Miklós könyveinek megjelentetésével, majd magyarországi és erdélyi írók meghívásával járult hozzá ahhoz, hogy az amerikai magyarság megismerje a hazai szellemi élet jeles egyéniségeit. A többi között Ignácz Rózsa, Sütő András, Csoóri Sándor, Kosa Ferenc, Czine Mihály vett részt azokban az előadói programokban, amelyeket Püski Sándor szervezett.

Püski Sándor mindig is képviselni kívánta az 1943-as szárszói konferencia igazságait. Ezért vállalt szerepet abban a kiadványban, amely 1983-ban Budapesten a Kossuth Kiadónál látott napvilágot, és a szárszói konferencia dokumentumait gyűjtötte egybe. Püski ebben a kötetben a Magyar Elet kiadó munkájáról számolt be, minthogy azonban a kötet szerkesztői „megrövidítették" (magyarul: megcenzúrázták) az általa küldött szöveget, 1984-ben New Yorkban közreadta Pótlás című füzetét, és ebben részletesebben is kifejtette a népi mozgalom „harmadik útjára" vonatkozó elképzeléseit. Végül pedig a népi mozgalom - és Szárszó - eszméinek időszerű (1982-83-ban időszerű és persze máig sem elavult) érvényességéről beszélt. „Azt tapasztaljuk, hogy a jómód nem segít a legsúlyosabb nemzeti bajainkon: népesség-csökkenés, öngyilkosság, alkoholizmus. A nemzet lelki és szellemi bajaira is meg kell találnunk a magunk gyógymódját. Ez lehetne a következő Szárszó-táborozások célja és értelme. Erre hívják meg az elpazarolt embereket, nemzedékeket, biztos, hogy szívesen jönnek az ország és a világ bármelyik tájáról, ha még jöhetnek!"

A nyolcvanas években Püski Sándor több alkalommal is hazalátogatott, majd a rendszerváltozás után végleg hazatért. Ismét megnyitotta könyvesboltját, ezúttal a budai Krisz50