Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Pomogáts Béla: A könyves ember
Pomogáts Béla A könyves ember Éppen két évtizede, hogy először találkozhattam Püski Sándorral (és feleségével: Ilus nénivel). 1981 augusztusában Pécsett rendezték meg a IV. Anyanyelvi Konferenciát, s engem Lőrincze Lajos, a vezető testületet alkotó Védnökség elnöke hívott oda, hogy előadást tartsak a magyar irodalom akkori helyzetéről. Jól emlékszem, a második nap vacsoráján vitt oda egy németországi magyar Püski Sándorék asztalához. Az általa vezetett könyvkiadó korábbi korábbi könyveit persze jól ismertem, az otthoni könyvespolcon őriztem például Szabó Dezső, Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Veres Péter, Sinka István és mások műveit, ismeretes volt előttem Püski Sándor szerepe az 1943-as Szárszói Konferencia megrendezésében is, és tudtam arról, hogy vagy tíz esztendeje New Yorkban él és működtet sikeres magyar könyvesboltot és könyvkiadót. Akkor ott, Pécsen mégis örömmel vettem tudomásul, hogy csatlakozott az anyanyelvi mozgalomhoz, minthogy ez a mozgalom igen sokunkat - így Lőrincze Lajost, Imre Samut, Czine Mihályt is - reménységgel töltött el afelől, hogy kapcsolatokat építhetünk ki a nyugati világban szétszóródottan élő magyarsággal, és majd a szomszédos országok kisebbségi magyar közösségeivel is. Püski Sándor személye, részvétele is garancia volt arra, hogy az ügy, amely mellé odaálltunk, érdemes a támogatásra, és végül is az Anyanyelvi Konferenciákon formálódó szellemiséget nem az uralkodó párt, hanem a nemzeti kultúra és az egyetemes magyar szolidaritás értékei mellett elkötelezett értelmiség fogja meghatározni. Ahogy ez azután valójában be is következett. Akkor, a pécsi konferencián, Nagy Károly szociológiaprofesszor, akivel ott kötöttem életre szóló barátságot, vetette fel azt a gondolatot, hogy kiváló magyar írók, így Mészöly Miklós, Csoóri Sándor, Czine Mihály, Köteles Pál és mások sorát követve, én is vegyek részt az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar értelmiségiek minden esztendő augusztusában megrendezett összejövetelén, az Ohio államban lévő Lake Hope: a Reménység Tava mellett. A meghívás hamarosan megérkezett, és 1985 augusztusában már ott ültem a New Yorkba tartó Swissair repülőgépen, hogy vagy két hónapot töltsék az észak-amerikai kontinens magyarjai között. A hatalmas Kennedy-repülőtéren Püski Sándor fogadott, nála töltöttem első, máig feledhetetlen New York-i napjaimat. A Keleti 82. utcában, a New York-i magyar „negyed" közepén, a római katolikus és református magyar templom, valamint a Magyar Ház közelében volt Sándor bácsi könyvesboltja s ennek emeleti traktusában lakása. Az ő családja körében pihenhettem ki a hatalmas manhattani gyalogtúrák és múzeumi séták fáradalmait. Számukra ez már megszokott menetrendet jelentett, minthogy minden magyarországi és erdélyi irodalmi látogató Püskiéknél kezdte meg Amerika felfedezését, a vendégek egymásnak adták át a tábori ágyat, és mindenki nagyszerűen érezte magát. A Püski-házban kezdődött és végződött az én amerikai útiprogramom is, hogy azután szinte egy félbőröndnyi ajándék könyvvel térjek haza: Sándor bácsitól kaptam például Horthy Miklós emlékiratait és Faludy György összegyűjtött verseit (a könyvek világában és főként 47
