Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - A 90 ESZTENDŐS PÜSKI SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - „A nemzet – ha megmarad – csak otthon marad meg" (Püski Sándorral beszélget Nobel Iván és Erdélyi Erzsébet)

A 90 esztendős Püski Sándor köszöntése „A nemzet - ha megmarad - csak otthon marad meg" Beszélgetés Püski Sándorral- 90 év nagy idő. Ennyit mondhat magáénak a ma is irigylésre méltóan friss, energiáiból kifogy­hatatlan Püski Sándor. Villantsuk fel most azokat a színeket, fényeket és árnyakat, amelyek megha­tároztak egy olyan emberi életutat, amely csaknem egyidős a századdal. Kezdjük az elején: milyen családba született, hogyan cseperedett fel, melyek voltak az indító élmé­nyei?- 1911. február 4-én születtem Békésen, az ibrányi városszélen. Ennek a 30 ezres telepü­lésnek háromnegyed része földműves volt, méghozzá csak kis részben birtokos, a többi cseléd, napszámos, vagyis föld nélküli parasztember. A mi családunk is ebbe az utóbbi ka­tegóriába tartozott emberemlékezet óta. Még iparos sem került ki közülünk. Az 1922-es földosztáskor kaptunk két hold földet. A családban harmadik gyermekként születtem, de sajnos első lett belőlem. Gábor bá­tyám ugyanis 12 éves korában a Körösbe fulladt, a nővérem pedig 8 hónapos korában meghalt. Utánam még 2 húgom és egy öcsém született. Békés nagy református vidék volt, akkor még egyben a nagy tanyavilággal, a lakosság­nak mintegy háromnegyed része egy egyházközséghez tartozott. Mi is. Az egyháznak is­kolái is voltak, nemcsak elemi, hanem valamikor a debreceni kollégium filiáléjaként indult, az én időmben már 8 osztályos gimnáziuma is. Harmadikos elemista voltam, amikor a ta­nítóm megbetegedett, s az idősebb református lelkész tanító fia jött helyettesíteni. Akkorra édesapám harangozó volt már az egyháznál, így ismerték a papok, és addig mondogatták édesapámnak, hogy ezt a fiút taníttatni kell, amíg végül a negyedik elemi után gimnázi­umba adtak azzal, hogy ha már a 6 osztály úgyis kötelező, ott többet tanulok. Majd két év után: a 4 gimnáziumi osztály után már jobb iparos vagy kisebb tisztviselő is lehetek. A ne­gyedik osztály után viszont már én magam döntöttem úgy, hogy nem hagyom abba az is­kolát. Könnyen tanultam, de a mezei munkából nem lehetett kivonni magamat. 10-14. évem között minden nyáron napszámba jártam az urasági kertészetbe, félrészes pelyvaka­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom