Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Körmendi Lajos: Kipcsakisztán
ság felé tartó nádorra, az Özvegyre, ráuszítja Vitkovits a nyíllal, tegezzel röpködő Ámort, nyilván abból a célból, hogy majd a nádornál is beválik a Músa ajánlotta gyógymód, egy új szerelem minden bút elsöprő vihara. A kúnsági utazás során először Kunszentmártonba érkezett a becses vendég, ahol „Amor pislogó szemével / Sebzé az asszonyokat / S Hertzeg kegy tekintetével / Nyilazta a' Lyánykákat / Nem volt köztök, ki nem kívánt / Volna ülni nyájas divánt / E' keresztes mejjűvel". Ámor, miután látta, hogy itt hiába pislogott a szemével, elröppent Tiszaroffra, hogy rápislantson párszor Vitkovits társaságának hölgy tagjaira is, akik erre férjeikkel és a költővel együtt legott Karcagra indultak nádort látni. Az egyik roffi hölgy, szíve alatt gyermekével, azért lett Ámor által Karcagra irányítva, „Hogy felgyújtsad az Özvegykét / A' házasi szüretre." A roffi kompánia Karcagra érvén átöltözik: „Mihelyt neki tzifrálkodtak / Az Ámor vendégei / Agyúk helyett elkongottak / A' tornyoknak értzei. / Jő a Hertzeg! kiáltoztak / Nagyok kitsik szaladoztak / Mint 'Sombikonn a' hangyák." József nádort soha nem látott felhajtás fogadta a kunok fővárosában: A' Piatzon készítettek / Zöld gajjakból ligetet / 'S Bernit piramist emeltettek / Egy tsinált halom felett / Márs és Thémis volt lefestve / Hertzeg képét ölelgette / Koszorúzták pálmával. // Két Szleinn a' ligetnek / Egy egy tábla látszatott, / Melyeim a' kún örömöknekI Sok verse olvastatott. / A' nagy torony ablakára / Vászonnal bevont rámára / Feliratok festődtek." Unneplős emberek, ostort csörtető lovasok, „Utánnok a' kún ifjak / Mint annyi Márs szülte fiák / Zászlóval lovaglottak." Ahogy Vitkovits Mihály, az egykori tanú írja, sok vivát mennydörgőit, ami nem csoda, hiszen „A Hertzegünk magyarosan / Felöltözve hintán jött / Kék szemei nagy nyájasan / Mutatták az örömöt." József nádor beszélgetett az emberekkel, majd „Jóízűen vacsoráit". Aztán tánc volt, majd kiabálás: „Itten jő ő Hertzegsége: / Ki ki hamar lábra áll / Vivát-lárma közt beére / 'S a' sátorka közepére / Állott a' szép királyfi." A nádor a roffi hölgyeket „Lesdegélte urasan", s Ámor szorgalmatosságá- nak köszönhetően „Az özvegyke perzselődött", s némi beszélgetés után „Sóhajtva ment feküdni", s különös álmot álmodott. Aztán? Aztán „Reggelre ő Hertzegsége / Vivát közt elutazott." Ámor mégsem végzett alapos munkát, ugyanis József főherceg csak tíz év múlva érzett késztetést a „házasi szüretre." 1815. augusztus 3-án vette feleségül Hermina Maria Amália anhalt-bernburg-schaumburg-hoymi hercegnőt. Poétái fillentés Vitkovits Mihály görögkeleti szerb családban, Egerben született 1778. augusztus 25-én. Itt volt pópa a nagyapja és az apja. Az ifjú Egerben, Budán és Pesten tanult, ügyvéd lett, korában a legkeresettebb. Szerb utcai házában nagy vitákat és lakomákat rendezett az írókkal. Kazinczy pesti triászának egyik tagja volt Horvát István és Szemere Pál mellett. A fentebb stíl képviselőjeként írt ódákat, episztolákat, epigrammákat, alkalmi verseket, népdalokat, levélregényt... Szerb népdalokat fordított magyarra, ugyanakkor szerbre fordította Kármán József regényét, a Fanni hagyományait. Vitkovits jó szemmel vette észre az egyszerű nép életének eseményeit, vonzódik a vidéki emberekhez, tárgyaikhoz, kultúrájukhoz. Olyan 20
