Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - G. Kiss Valéria: A holtakkal terített végesség felé (Szilágyi István: Hollóidő)
megnyilatkozás és a kommunikáció elsorvadása a történelmi körülményekre vezethető vissza. (Hódy Agó az előbbi kontextusban Baga Rozáliái ellentétben csak akkor tud szólni, ha szeret, a maga módján ebben fejezi ki tiltakozását.) Az írás, a rögzítés önálló témává súlyosbodik a regényben, mivel a „valóság" értelmezésének követelménye fölérendelődik minden más kommunikációs funkciónak. A krónikás lejegyzések nem elsősorban elméleti problémát jeleznek, nemcsak a folytonosság - állandóság, élet-halál, dinamika-statika dialektikája szerint lépnek be az élőbeszéddel szembeni póluson, hanem és inkább a valóság elemzéséből kifejlesztett stratégiákként olvashatók. Mindamellett a valóságról alkotott kép relativitását fenntartja a regény. Úgy is, hogy állítása szerint a hihető, a vélhető illetve a rejtezkedő valódi való nemcsak hogy kétfelé mutat, de tagadja is egyik a másikat. Úgy is, hogy a szöveg feltételezi: különböző minőségű intellektuális szinteken különböző az érzékelt és tudatosított valóság terjedelme, jelentős és jelentéktelen elemeinek aránya, és még úgy is, hogy a világértelmezéseket szembesíti. Azzal, hogy az első könyvben a megbízható emlékezettel kitüntetett deák papírra veti és kommentálja mindazt, ami elméjében a mesterei vitáiból megragadt, a lejegyzése, tehát az írás intellektuális teljesítménnyé lesz, és dialogizáló jellegével, következtetéseivel kihívásként hat. Míg a második könyv teljes terjedelmében eseménykövető krónika, amelyben a krónikás Darholc Máté menet közben, inkább utólag ismeri föl a valóság rá és társaira vonatkozó összefüggéseit, tehát az írás inkább a megértést szolgálja és teszi lehetővé. Mindkét közelítésben evidens magának a rögzítésnek, lejegyzésnek a szükségessége, tudatosan és ösztönösen is az írás mementó, tanulság, az időben következő nemzedék(ek)nek. Annak a summázott következtetésnek okán az, hogy „Aki itt él, annak tudnia kell, hogy támaszta- lan." Az írás túlélni tanít, a kárhozatos tehetetlenséget magyarázza az utódoknak. (Még az írás-idegen szemléletű fiúk között is akad olyan, aki az útra induláskor arra figyelmezteti a deákot, hogy vigyen magával tintát, tollat és sok papírt.) Tentás magára a műveletre is gondot fordít. Nemcsak hogy leírja tapasztalatait, tisztázva újraírja, korrigálja is följegyzéseit, hanem ennek során rendszerezi az anyagot, különböző szövegszervező eljárásokkal létrehozott, összegző alakzatokban teszi „használhatóvá". Máté szövege kezdetlegesebb formákat mutat, a lineáris eseménykövetésben a megértésre irányuló információkat szétszórva adagolja, az ismétlésekkel a rögzítődés folyamatát demonstrálja, és elősegíti. A mesterek tematikusán rekonstruált vitája a regény teoretikus szintjén reflektál az alárendeltség léthelyzetére, míg a krónika a teóriák gyakorlati próbájának, következménynek tekinthető. A deák által megszerkesztett részek és vita-leírások azért kerülnek hangsúlyos helyzetbe az első könyvben, mert keretezik a deák tudata szerint elbeszélt eseményeket, és ebben a funkcióban kérdés-felelet viszonyba kerülnek, amennyiben konstatálják az elkövetkező történések előfeltételeit, majd összegzik a megtörténtek tapasztalatait. Valamint azért is, mert a kommentárokkal azt is sejtetik, hogy „szerzőjük" hogyan értelmezi mindazt, amit leírt. A második könyvben Máté krónikája önállósul, mintegy fokozatosan leválasztja a fiúk nemzedékének sorsát az apákéról, és egyúttal a folytatás esélyével hagyja nyitva a cselekményt. Fortuna Illés és Terebi Lukács „istenes, bibliás elmélkedései" nemcsak az Ószövetség és Újszövetség morális parancsait fordítják a gyakorlatban egymás mellett kivitelezett, de egymással tragikusan összeférhetetlennek tartott életvezetési elvvé, nemcsak az Erasmus- féle szabad akarat és a determináló kötelezettségek választási esélyeit vonatkoztatják egyenesen a vállalásaikra, hanem a szenvedést okozó történelmi léptékű bűn és a szenvedésben kiváltódó egyéni vétkek elemzése során a megtartó hitet is kérdésessé teszik a deák olvasatában. De a deák cselekedetei majd hozzátoldják azt a meggyőződést, hogy mindkét stratégia válhatna külön utakon is a közös cél, a túlélés segítőjévé, ha a külön utak megegyezésen alapulnának, érdekszövetségben volnának. És a regény egésze hozzá- toldja a metafora-hálózatban működtetett motívumot, a templomot, amely mint viszonylagos biztonságú szakrális hely, az élet lényegi, profán eseményeinek is fókuszáló színtere 111
