Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Tódor János: Varsótól Vukovárig (Egy szemtanú feljegyzései)
a folyóirat. Mondja a nevét, Bába Ivánnak hívják.(Jót derült rajta, amikor évekkel később elmeséltem neki, hogy akkor és ott mi bizony provokátornak néztük. 1998-tól 2000-ig ő volt hazánk lengyelországi nagykövete.) Jakes, konyec! (Prága, 1989. november 23-25.) Meleg(-vízágyús) fogadtatást jósoltak idehaza nekünk, ám a Vencel téren már napok óta locsolási tilalom van érvényben. A hajnali vonattal érkező még nem tud messzemenő következtetéseket levonni, de az már az állomás falát borító tacepaókból nyilvánvaló, hogy Prágában nagy dolgok vannak készülőben. A restiben az asztalunkhoz ülő idős házaspár azt bizonygatja, hogy itt az emberek egyedül Dubcekben bíznak, a jelenlegi vezetőkből elegük van. A munkába sietők és az érdeklődők csoportokban állják körül Vencel király szobrát, hogy meghallgassák az egymást váltó szónokokat. A téglalap alakú, enyhén emelkedő tér északi(?) végében található szoborcsoport márványtalapzatát nemzetiszínű zászlók, transzparensek, fényképek borítják. A főhelyen Alexander Dubcek és Masaryk arcképe. Az emlékmű mögött a hálózsákokba bugyolált fiatalok, akik egész éjszaka itt virrasztottak, kitörő örömmel fogadják az érkező reggelit. Ötven méterrel lejjebb több száz gyertya ég az egy héttel ezelőtti értelmetlen és brutális rendőrterrorra emlékeztetve. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. A rohamrendőröktől itt már nem fél senki. Órák alatt több tízezresre nő a tömeg, s föl-alá hullámzik a hatalmas téren. Egyenruhást véletlenül sem látunk, sem most, sem később. A kabátokon kokárdák, a kezekben nemzetiszínű zászlók. A környező házak falán, kirakatok üvegén kézzel írt tacepaók, sokszorsított felhívások*"It s over czech are free!" „68489!“ „Katonák, rendőrök ne bántsátok a tieiteket!" Képek az előző tüntetésekről, nagyméretű poszterek a véres péntekről. Például a L'express kinagyított címlapfotója: három állig felfegyverzett, fehér sisakos, pajzsos rohamosztagos hajánál fogva vonszol egy férfit. Prágában minden köztéri órát 12 óra előtt öt perccel állítottak meg. De hogy valójában mennyi ideje lehet még a kommunista hatalomnak, azt biztosan senki sem tudja. Jakes finsje!- olvassuk egy pecsenyesütő-bódé bádogfalán. A Svobodné Slovo szerkesztősége előtt hosszú sor kígyózik. Előretolakszunk, hogy hozzájussunk a friss délutáni laphoz, de az árus szigorúan szól ránk, hogy ez nem fair. Ahogy 68-ban, most is a diákság a forradalom kovásza. Herbert Marcuse, a filozófus alighanem elégedetten konstatálná, ha látná, hogy eszméi újra élnek. A diákok tanáraikkal együtt már több mint egy hete sztrájkolnak. Az egyetemek bejáratát sztrájkőrség vigyázza. A hallgatók felhívása nyomán hirdették meg november 26-ra a kétórás általános munka- beszüntetést. A Károly Egyetem művészeti fakultásának őrei, készségesen kalauzolnak végig az épületben, amikor megtudják, hogy magyarok vagyunk. Kiderül, hogy itt készülnek a Prága-szerte látható plakátok, transzparensek, karikatúrák. A jogi kar előtt a diákok - a fotósok legnagyobb örömére - apró nemzetiszínű papírzászlókat ragasztgatnak a piros lámpánál várakozó autókra. Talán a fellegvár, a Hradzsin az egyetlen hely, ahol semmi sem érzékelhető az eseményekből. Turistacsoportok jönnek-meonek, tudomást sem véve alant a bársonyosnak becézett forradalomról. A kovácsoltvas főkapunál didergő két kiskatonától akár be is sétálhatnánk a köztársasági elnöki rezidenciába. A várfalnál egy szovjet tévéstáb a panorámát vizslatja. Úgy tűnik, hogy innen föntről még teleobjektíven át sem fognak tisztán látni. Vagy talán nem is akarnak? Németh László (Budapest, 19bá) 84
