Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – IV. rész)

Vladan Drenovakovics ezután megrántotta lova gyeplőjét, ügetésre ösztökélte az almásderest, a farkaskutya is kimerészkedett a kukoricásból, hűségesen loholt utánuk.

Én lassan elindultam Újfalu felé, mire hazaértem, Rézi is megérkezett már a templomból, a vasárnapi ebédet készítette, a konyhában sürgölődött, Tölgyesi Mihály a szobában ült az asztalnál, három kártyalappal bűvészkedett, az itt a piros - hol a pirost gyakorolta.

Bosszúsan rászóltam.- Tízéves gyerekektől akarod elnyerni a zsebpénzüket?- Unatkoztam, és ez jutott eszembe - mentegetőzött. - Egyébként már hétéves koromban prímán csináltam ezt a játékot. Nálam senki sem találta meg a pirost, ha nem akartam. És mostanában nem volt alkalmam igazán kártyázni. Nagyon ráéheztem. De hát maga sem akar leülni velem.- Minek? Úgyis veszítenél!

Tölgyesi Mihály dühösen nézett rám, meglendítette kezét és nagyon gyorsan kezdte mozgatni az ujjait, a kártyalapok sebesen csúszkáltak egymás felett, azután elébem dobta a három lapot.

Megfordította az egyiket, a piros volt.

Tölgyesi Mihály most már komolyan dühbe gurult. Még háromszor egymás után megcsinálta trükkjeit, és egyre gyorsabban.

Én háromszor egymás után megtaláltam a pirost.- Maga sem csinálhatná jobban, mint én - mondta idegesen.

Felvettem a három lapot, lassabban csúsztattam a kártyákat, mint ő, négyszer egymás után szórtam eléje a lapokat, egyszer megtalálta a pirost, háromszor mellé nyúlt.- Hát ennyi a különbség - mondtam sajnálkozva. - Képzeld, mi lenne, ha komolyan kártyáznánk? Ebéd után meztelenül mennél ki az utcára. Szerencséd, hogy én nem fosztom ki a gyöngéket.- Berozsdásodtak az ujjaim - mondta bánatosan Tölgyesi Mihály. - Meg aztán felöltözve sem merek az utcára lépni.

Cigarettát sodortam magamnak, megkínáltam Tölgyesi Mihályt is, rágyújtottunk és füstölés közben hanyagul azt mondtam:- Megesszük az ebédet, azután hazamész, megöleled nővéreidet és boldogan elterpeszkedsz a vaskályha mellett.

Tölgyesi Mihály majdnem kiejtette kezéből a cigarettát. Kissé gyanakodva meredt rám.- Nem kutakodnak utánam? Nem vadásznak rám a szerbek?- Nem.- Ezt honnan tudja ilyen biztosan?- Vasárnap reggelenként mindig fontos információkhoz jutok. Mondtam már.

Tölgyesi Mihály még mindig gyanakodott egy kicsit.- Bakó Péter feladta magát. Nyilván mindent elmondott rólam.- Természetesen. Csakhogy nem hittek annak a tökfejnek. Őt vitték el a kőtörőbe. Püspöki Sándor őrnagy elvtárs talán éppen ezért küldött át veled egy megkopaszodott balekot.

60