Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - Móser Zoltán - Polcz Alaine: Tárgyak – surlófényben

Az orosz ikon Miklós könyvespolcán volt, mindig szem magasságban. Csak az ezüst kerete volt meg, a mögötte lévő festmény - az arcok - nem. Ennek hiánya, főként Nádas Péter búcsúztatója óta, különös jelentéssel bír.

Az elmosódó olajkép rajta egy Krisztus fejjel, nem tudom, hogy honnan való. (Mellé tettem azt a Mészöly portrét, amelyet Szekszárdon, épp a szülőház előtt készítettem.)

„A pravoszláv ikonnak csak a fém borítása áll szemmagasságban" - hiányoznak az arcok. Nem látni Krisztus arcát. (Az alvó tanítványok mellett vércsöppeket könnyez, halálra készülődve.)

A másik elmosódó olajkép, Krisztus arca. Azért vettük le a borítót, hogy láthatóbb legyen. Ez az én kedvenc képem. A borítás nála állt, a kép nálam. Nem tudtam, hogy szereti. De szimbolikusan is nézhetjük: „Emeljétek fel a fejetek, emelkedjetek fel, ti örökkévaló ajtók..." - erre gondol, ezek a szavak visszhangoznak Saulusban, amikor megvakul. Ő maga mindig megállt a kapuban. A Saulus könyv is a damaszkuszi úton fejeződik be. Mielőtt újból látna.

Nádas búcsúbeszédében csak egy részt emelt ki. „Nem hitt Istenben. " A szavak hatalma, Móser ezt látja a képen. - Kereshetjük, mit mondanak a tárgyak. Nem az ellenkezőjét? Kevesebb, mint Saulus?

6