Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Szabó Erzsébet: Miért különös (Terézia Mora: Különös anyag)
Szabó Erzsébet Miért különös Terézia Móra: Különös anyag „Két kultúra" Különös - jutott eszembe Móra elbeszéléskötetének címe láttán -, hogy a fizika alapfogalmai milyen ritkán használatosak szépirodalmi művek címeként. Különös, még ha a Sir Charles P Snow fizikus 1959-ben, Cambridge-ben tartott előadása, majd Alan D. Sokai fizikus 1996-ban megjelent tanulmánya nyomán fellángoló természettudományok vs. irodalomtudomány vitán iskolázott olvasók egy része nyilván nem is talál benne semmi meglepőt. Hiszen mi köze lehet a fizikának az irodalomhoz. „Two cultures, two kingdoms": a fizikai világ leírására használt matematizált nyelv már csak az elméletek taxonómiai összeegyeztethetetlensége1 miatt sem alkalmas fiktív világok leírására; egy esetleges jelentésátvitel egyik „királyságból" a másikba legfeljebb értelmetlen, bár erős és sokféle képzetet keltő metaforához vezethet. Az olvasók másik része ugyanakkor alighanem elcsodálkozik az irodalmi címadási hagyomány furcsaságain és a „két kultúra" képletben újjáélesztett, a természet- és a társadalom- tudományok viszonyát a 19. század óta meghatározó kommunikatív problémán egyaránt. Hiszen ha világunk létrejöttét cselekvés eredményeként fogjuk fel, a természettudományok (esetünkben a fizika) és az irodalom között húzódó (védett) határok átjárhatatlansága már nem is olyan egyértelmű. Amennyiben ugyanis a természet csak mint tökéletes konstruktum2 létezik, és az irodalom is csak mint konstruktum adott, joggal feltételezhetjük, hogy a két terület egy egységes kategóriarendszerrel is leírható.3 Különösen akkor, ha azt is elfogadhatónak tartjuk, hogy a szerző - a Teremtő alkotó elveinek közvetlen ismerete nélkül, és az Ádámi ősnyelv (egyben tökéletes természetismeret) hiányában is - képes a természet egyes (meghatározó) konstrukciós elveit fel- ill. megismerni, és azokat a költői kompozíció, az elemek elrendezése során érvényesíteni. Egyszóval valami ilyesmire gondolhattam két éve a Frankfurti Könyvvásáron, amikor a Magyarországon született, de 1990 óta Berlinben élő és németül publikáló fiatal írónő, Terézia Móra első elbeszéléskötetét levettem a Rowohlt Kiadó standjának egyik polcáról, majd valamelyest a kötet, és az írónővel készült interjúk olvasása közben is. A minap pedig, amikor a Budapesti Könyvfesztivál standjain végre felfedeztem a mű magyar fordítását,4 mindez ismét eszembe jutott. A „Seltsame Materie" ugyanis egyben és eredendően a kvantumfizika egyik újabb terminusa, fordítása, a „Különös anyag" viszont nem; a magyar nyelvben a fizikai jelenséget egy, az angol nyelvből származó, egzaktabb, leíró jellegű kifejezés („kvark-gluon plazma") jelöli. Első pillantásra úgy tűnik tehát, a fordítás nem egészen pontos: nem „tükrözi", hanem átalakítja a cím jelentésstruktúráját, hiszen éppen annak eredetileg fennálló, és amint látni fogjuk a mű értelmezése szempontjából is releváns kettős taxonómiai meghatározottságát szünteti meg. Ha azonban a fordítást nem önmagában, hanem a költői és a fordítói kompozíció összefüggésében vizsgáljuk, akkor a magyar cím mindjárt a metaforikus német kifejezés kizárólag helyes, és tökéletesen pontos fordításának bizonyul. Ennek magyarázata Móra elbeszéléstechnikájának, valamint Rácz (azt részben tükröző) fordítástechnikájának egyik sajátosságában, a német és a magyar nyelv rejtett, - egyes szóképek szemantikai dinamikájának megtöbbszörözésében5 megnyilvánuló - összekapcsolásában rejlik. Mit is jelent azonban mindez? Kezdjük a válaszadást egy rövid kitérővel. Terézia Mora 1971-ben, Sopronban született egy Petőházán élő és burgerlandi német tájszólást („Kruisbergisch") beszélő családban. 1990 óta Berlinben lakik, ahol íróként, fordítóként és forgatókönyvíróként dolgozik. A német irodalomkritika egybehangzóan a német nyelvű irodalom egyik legtehetségesebb és egyben egyik legelismertebb fiatal szerzőjeként („Nachwuchsautor") tartja számon. Csakugyan nem sok író mondhatja el magáról, hogy már első forgatókönyvével6 elnyerte a tübingeni 119
